Húsvét öröme

Márai Sándor Füves könyvében ezt írja az ünnepről: ” Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen… Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a hétköznapok szertartása és feladata… Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.Az ünnep legyen ünnepies…legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.”

Az ünnep az ünnep, folytathatjuk mi is egyszerű szavakkal és érzésekkel. Az ünnep az, amikor ott bentről, valahonnan nagyon mélyről, a lélek mélyéről feltör egy sóhajtás és vallomás: Istenem, milyen szép. Istenem, köszönöm!

A nagycsütörtöki és nagypénteki eseményeket újra és újraolvasva és átélve, kérdések sokaságát tehetjük fel az emberi életről és magatartásról. Változott-e az ember erkölcsben Jézus halála után? Ha Jézus szenvedéstörténetének mellékszereplőit nézem és behelyetesítem a ma emberének cselekedeteivel, azt mondom, hogy Júdás és Pilátus ma is közöttünk jár, a sokaság ma hozsannát és holnap “feszítsd meg”-et kiállt, a pénz hatalma nem csorbult azóta sem, és felülírja a becsületességet. De vajon érezzük Jézus közelségét?

És mindezek ellenére van remény! A követ ezután is elhengeríti valaki a sírbolt bejáratától, csak néha föl kell nézni, meg kell hallani a biztató szót, hogy “ne féljetek”, és tudni kell azt, hogy ezután is “előttetek megy” és “meglátjátok őt, amint megmondta nektek.”

Húsvét az élő Jézus ünnepe. ” Miért keresitek a holtak között az élőt?” (Lk 24,5) visszhangzik bennünk a Jézus sírja mellett fénylő ruhában álló férfiak kérdése. Nincs itt, ő bennetek van és él! Azt is mondhatom, hogy ő bennetek kell legyen és éljen!

Ez a hit megtartó erő és biztonság, mert bennük Isten üzen nekünk!