Akárcsak a Petőfiét, máig keresik, és nem ritkán meg is találják az Attila sírját. Vagyis az Atilláét, hosszú l-lel bizonyára trendibb lehetett… Az Erdélyi Szemle 1932/2–3. száma kommentálja a már akkoriban is kedves kacsát (féknyúzt).
„Ismét megtalálták Atilla sírját. Aurolzmünsterben, egy ausztriai kis helységben, Bindenberger úr, a postamester, varázsvesszejével „rátalált“ Atilla sírjára. A varázsveszsző azt is elárulta, hogy a nagy hun király hármas koporsóban fekszik a megjelölt sírban, a külső vas, a közbelső ezüst, a belső arany. A kastély tulajdonosa, ahol a sír fekszik, már meg is kezdette az ásatásokat, s állítólag már az első alkalommal értékes leletekre bukkantak. Mi jóhiszemű, mindent hívő emberek vagyunk, s elhisszük azt is, hogy Bindenberger úrék értékes leletekre bukkantak a föld alatt, de hogy pont Atilla sírját találták volna meg, azt egy kissé kötve hisszük. A nagy hun király sírját ugyanis egy párszor már megtalálták halála óta –, s mégsem találták meg egyáltalán. Franciaországban, Olaszországban, a Tiszában, a Dunában, az Etsben, Keveházán, Atalán, Fejérvár mellett, mindenütt megkapták már a nagy halott sírját –, de azért még mindig nincs meg. Azaz pardon, hun megvan, hun nincs meg.”