Hullámzó vakáció

„Üdvözletem küldöm a Fekete-tenger partjáról, az idő kitűnő, a hullámok hatalmasak, a víz tűrhető, az étel ehető. Mindenkit puszilok” – kb. így szóltak annak idején azok a színes képeslapok, amelyeket már a kirándulás első napján elküldtem, hogy még hazaértem előtt megérkezzenek.

Mára már sajnos ez kiment divatból, a mobil, a Facebook és más kommunikációs lehetőségek vették át helyét, szempillantás alatt lehet tájékoztatni mindenkit a hogyan és a hollétünkről. Igaz, mindjárt lejár a vakációs szezon, de azért soha nem késő meg-, le-, feljegyezni, hogy mire nem árt odafigyelni, természetesen annak függvényében is, hogy mit enged meg a zsebünk.

Egy másik életemben, azt hiszem tengerész vagy szigetlakó lehettem, ezért, ha tehetem, mindig a tengeri kirándulást választom. Amikor Bukarestben éltem, volt olyan idény, hogy júniustól szeptemberig minden hétvégét a tengerparton töltöttem. Akkoriban túlságosan nem érdekelt a szállások minősége, úgyis kevés időt töltöttünk a szobában. Ma viszont valószínűleg a távolság és a kor is igényesebbé tett, jobban odafigyelek, hogy hol hajtom le a fejem szabadság ideje alatt.

Meglehetősen lokálpatrióta vagyok, ezért sokszor lejövök a román tengerpartra, de vettem részt nagyon klassz kirándulásokon idegen vizek közelében. Idén is rövid szabadság jutott, ezúttal Vama Veche vagy Május 2. valamiért nem vonzott, azt mondtam, kell egy hagyományos, szokásos tengeri kiruccanás, szállodával, reggelivel, némi kényelemmel.

Nagyon fontos a szállás választása előtt elolvasni az értékeléseket, nyilván mindig akadnak olyanok, akik keresik a kákán a csomót, semmi nem jó nekik, de vannak, akik tényszerűen leírják az állapotokat. Minél frissebbek ezek az értékelések, annál közelebb állnak a valósághoz.

Például így tudtuk meg mi is, hogy a szálloda valóban a tengerparton van, de nincs számára elkülönített strandolási lehetőség, ami van, az köves, sziklás, szóval veszélyes, ezért már első nap körül kellett nézni, hogy hol lehet a legkényelmesebben és a legközelebb fürödni. Szintén a review-kből derült ki, hogy a szobák némelyike, a több mint húszéves bútorzattal, nagyon régiesnek tűnnek. Igaz, kívülről, de főként a honlapjáról a hotel gyönyörűen fest, de bent régi a csempe, a lefolyó el van dugulva, a bejárati ajtó huzatos, csak úgy süvít a szél. Mindezt túlzásnak véltem, amikor elolvastam, bár voltak fenntartásaim, nem gondoltam volna, hogy ilyen állapotok uralkodhatnak egy olyan szobában, amiért 500 lejt kérnek el egy éjszakára. Ilyenkor mindenképpen kell szólni, hogy mi a baj, mert jönnek és megjavítják, különben maguktól nem veszik észre. Jó, nem fognak csempét vagy ruhásszekrényt cserélni, de ami arra a pár napra szükséges, az rendben lesz. Új, más szobát nem érdemes kérni, mert a szálloda tele van, még akkor is, ha három csillagos és méregdrága.

Egy másik fontos dolog, amit már jeleztem amúgy, a napozó. Mi jól jártunk, mert nem all-inclusive csomaggal jöttünk, számítottunk rá, hogy a nyugágyakért fizetni kell, de ez érvényes azokra is, akik a teljes csomagot kérték és ezzel itt a helyszínen szembesültek. A nyugágyak 30 és 50 lej között alakulnak.

A kaja szintén fontos, de itt mindenki elvan a maga ízvilágával. Azonban, ha látjuk, hogy reggelire négy féle rántottát, plusz tükörtojást vagy kemény tojást szolgálnak fel négy-öt féle zöldséggel és változatos felvágottakkal, illetve péksüteményekkel, akkor panaszra nem lehet ok.

Itt arra kell odafigyelni, hogy ezek a szállodák ugyan hirdetik az all-inclusive csomagot, de ez csak akkor van, ha külön bejelöljük ezt az opciót. Ebben az esetben pedig az ár változik: a reklámozott értékre még rájön egy bizonyos összeg külön az ebédekre és vacsorákra. Nem is kevés: 80 lej/fő/ebéd vagy vacsora.

Amúgy nem olyan vészesek az árak, 30-40 lejből egy felnőtt simán jól lakhat. Ami az italokat illeti, a parton, egy sör mintegy 15 lej, a frappé 23 és egy nyári exotikus koktél ára 25-30 lej között mozog.

Ha nagy ritkán mosolyognak a szálloda alkalmazottai, akkor azt bónuszként kell kezelni, emberileg megértem őket, hogy nagy a nyomás, sok a turista, de ez van máshol is, Bulgáriában, Albániában, a francia Riviérán, Portugáliában és még sorolhatnám, de valamiért ott ez másképpen működik. Az ottani éttermekben nem számolják fel a kenyeret, vagy nem hozzák ki azt a szalmakrumplit, amit nem rendeltél meg.

Amikor az idei nyaralás került napirendre, nem volt szabad hely a Booking-on. Ha valami bejön, érdemes megnézni a szálloda saját honlapját is, vagy más ügynökségeknél. Én végül felhívtam őket, egy csomó mindent megkérdeztem és rajtuk keresztül foglaltam.

Ami még fontos a romániai kirándulások esetében, az maga az utazás. Jelenleg a Marosvásárhely – Bukarest útvonalat 9 óra alatt lehet megtenni, ha egy hétköznapi délután vágunk neki. Ebből mindössze a Predeal – Sinaia szakasz két óra. Hétvégén még több.

Érdekes egyébként a turisták hozzáállása is: egy részük mintha agymosást szenvedett volna, ha kikerül a partra – kint a piros zászló, vagyis tilos a vízbe menni, mindenki látja –, mégis bemerészkedik a vízbe. Annak is a mélyébe. Pedig hála a simogatós telefonkészüléknek, tudja, hogy például augusztus 14-én négy ember veszett a hullámok közé. Nem érdekli, hogy a vízimentők szinte már könyörögnek neki, közben a fejük felett zúg hol a SMURD, hol a katonaság helikoptere, mert épp egy újabb személyt ragadtak magukkal a hullámok, egyesek mégis rohannak a vízbe. Elvégre „fizettek ezért a kirándulásért”.

Augusztus 15. hajnalára  már ötre nőtt az áldozatok száma, viszont ami jó hír, hogy az este sikerült kifogni a második tengeri aknát is.

Mindenkinek jó választást, jó kirándulást! Üdv a román tengerpartról!