Gyors léptekkel a funkcionális analfabetizmus irányába

Románia rendkívül gyors iramban halad a szinte teljes funkcionális analfabetizmus irányába. A statisztikák szerint a lakosság mintegy 90 százaléka nem vesz kézbe könyvet. A legnagyobb gond a fiatalság körében tapasztalható.

Miután néhány héttel ezelőtt az Eurostat felméréséből kiderült, hogy az uniós tagállamok közül Romániában a legkisebb a könyvolvasók aránya, lényegesen kevesebb mint feleannyi számos más országhoz viszonyítva, az Országos Statisztikai Hivatal is egy lesújtó adattal jelentkezett. Eszerint az utóbbi egy évben csaknem 11 millió román állampolgár még csak könyvet sem vett a kezébe. A válaszadók kétféleképpen indokolják döntésüket: vagy nem volt idejük olvasni, vagy egyszerűen nem áll szokásukban. Ennél is aggasztóbb, hogy a lakosság 93,5 százaléka évente még egyetlen könyvet sem vásárol. A felmérés szerint a romániaiak naponta kevesebb mint 5 percet szánnak az olvasásra. Pedig az írni és olvasni tudás alapvető emberi jog – erre még 1965-ben hívta fel a figyelmet az UNESCO, amely szeptember 8-át az olvasás nemzetközi napjává nevezte ki.

Aki olvas, az sem érti, hogy mit

A szakemberek szerint a funkcionális analfabetizmus Romániában meghaladta a 40 százalékot. További 47 százalékot azon személyek rétege képez, amelyek csupán minimális funkcionalitásig jutottak el. Konkrétan: 100 iskolás diák közül 89 ugyan érti a szavakat, de nincs tisztában a jelentőségükkel. Ehhez képest az EU államainak többségében a fiatal, 16 és 29 év közötti korosztály az 55 éveseknél is többet olvas.

A kicsik meg az idősek olvasnak

Portálunk a marosvásárhelyiek olvasói szokására volt kíváncsi, amiről a Megyei Könyvtár két munkatársát kérdeztük.

A könyvek kikölcsönzése mindmáig aránylag jól működik, ezzel szemben az olvasóterembe jóformán csak azok járnak be, akik kutatómunkát végeznek – állapította meg Agyagási Hajnal főkönyvtáros, aki szerint manapság az embereknek nincs idejük könyvtárba járni. Pedig az intézmény mindent megtesz annak érdekébe, hogy bevonzza a közönséget, ezért számos olvasás-népszerűsítő akciót szervez. A részlegvezető szerint nagyon sok függ a neveltetéstől, a szülők és tanárok hozzáállásától, meg egyáltalán az oktatási rendszertől. Míg az elemisek és a felső tagozatosak aránylag sűrűn lépik át a könyvtár küszöbét, a középiskolások nem tulajdonítanak akkora fontosságot az olvasásnak.

„A gyermekkönyvtárban igencsak pezseg az élet, még a vakációban is. Az irodalmi részlegen viszont jobbára csak tanárokat és nyugdíjasokat lehet látni. A lakónegyedi részlegeinken is hasonló a tapasztalat. Azzal a különbséggel, hogy ide nem csak olvasni, hanem különböző körökre is eljárnak az idősebbek. A középkorúak közül kevesen veszik igénybe a szolgáltatásainkat” – jellemzi a helyzetet az osztályvezető könyvtáros kolléganője, Vintilă Anna bibliográfus. Kérdésünkre, hogy az emberek többsége miért nem olvas, a szakember úgy vélte, erre nehéz pontos választ adni. Ugyanis az olvasás egy intim dolog; nem egyformán és nem ugyanazt olvassuk, a ritmusunk és felfogásunk is különbözik.