Gyönyörűséges volt a fogadtatás Marosvásárhelyen

Oláh András a Petőfi Kulturális Ügynökség Magyar Írórezidencia Programjának résztvevője, aki a Studium Prospero Alapítvány vendégeként jelenleg Marosvásárhelyen tartózkodik.

Hajdúsági születésű, de már több mint negyven éve Mátészalkán él, oda köti egyrészt a családja, másrészt a munkahelye, hiszen az írás mellett történelmet tanít az általános iskolában. A magyarországi költővel a programról, az írásról, marosvásárhelyi élményeiről beszélgettünk.

– Miért pont Marosvásárhelyt választotta? Vagy a sors dobta ezt így?

– Így dobta a sors, igazából Nógrádba szerettem volna elmenni, egy kicsit hazai környezetbe, annál is inkább, hogy könnyebben elérhető legyek a munkahelyem számára, hiszen én most voltaképpen munkaidőben vagyok jelen, a tanítás az iskolában működik. De nem volt lehetőség arra és akkor kaptam ezt az ajánlatot, hogy Marosvásárhelyre vagy Sepsiszentgyörgyre jöhetek és Marosvásárhelyt választottam, mert talán ez volt az ahol viszonylag keveset fordultam meg, átutazóban többször is, meg egyszer egy konferencián eltöltöttem itt néhány napot. De volt egy másik ok is, hogy konkrét ismerőseim élnek itt, Gálfalvi György és felesége, Irma személyében és azt gondoltam, akkor velük is jó lesz találkozni. Már jártam is náluk, elmentem egy békés, általam tervezett egy-két órás beszélgetésre, több mint hatórás beszélgetés lett belőle, úgy hogy van miről csevegni ezek szerint.

– Mit vállalt, milyen alkotás fog itt megszületni, illetve, hogy halad az irodalmi naplóval?

– Az egyik cél az, hogy egy kötet tervet próbáljak összeállítani. A terv maga már megfogalmazódott az agyamban és elméletileg egy cím is van, Magán terület, vagy Magán(y) terület, és e köré próbálok verseket összegyűjteni az eddigi írásaimból, meg persze újat is kellene alkotnom, de bevallom, az elmúlt hét alatt egyetlen verset sem tudtam írni. Egyrészt azért, mert rengeteg program volt, ami kikerülhetetlen volt és jöttem-mentem, mászkáltam, meg hát ismerkedtem a várossal természetesen. Másrészt pedig nem úgy van az, hogy leülök és akkor rögtön kezdődik a történet. A már meglévő anyagnak az áttekintésével már elkezdtem foglalkozni, illetve a napló vezetésével is. Ez sem úgy történt, hogy rögtön az első nap nekiültem, hanem a hétvégén volt egy kis időm és akkor próbáltam összerendezni azt, hogy mi minden történt velem. Szerencsére a fotók segítettek, képeket készítettem és akkor azok alapján beugrottak emlékképek, hogy mi is történt és ilyen módon készül a napló is. Majd valószínüleg az e hetit is a hétvégén fogom összeállítani. Két hét a valódi alkotáshoz kevés, inkább a szerkesztéshez elégséges, ezt talán meg tudom itt oldani, a többit meg majd pótolni fogom odahaza.

– Mit várt Marosvásárhelytől, és mit kapott?

– Belekukkintottam, hogy hogy néznek ki ezek az írórezidenciák és azt gondoltam, arra mindenképpen jó lesz, hogy ismerősökkel találkozhatok, irodalmi rendezvényeken, vagy más  kulturális rendezvényeken részt vehetek és zárójelben esetleg az alkotás is működni fog. Szuper kényelmes környezet a Studium Hub vendéglakása, ez tényleg mindenhez közel, a városközpontban vagyunk egy viszonylag csendes helyen, élhető környezetben, ahol minden feltétel biztosított. A fogadtatás az gyönyörűséges volt, akár Molnár Júliát említem, akár Hamar Alpár Benjámint, mindketten annyire közvetlenek, kedvesek, hogy ma is például a reggeli kávé mellé leültünk és másfél órás beszélgetés lett belőle.

– Milyen programokon vett részt?

– A Látó folyóirat szervezett egy felolvasó estet a Múzeumok éjszakájához kötődően, másrészt jártam a Kultúrpalotában, néztem kiállításokat, természetesen a várat is megnéztem, ma reggel vetődött fel, hogy a katolikus templom alatti kriptát meg lehet nézni, voltam ott is, készítettem fotókat is. Adódnak ilyen ötletszerű történetek is. És a programkategóriába sorolom a kapcsolattartást, baráti látogatást is Gálfalvi Gyurkáékkal. Tervezem, mert láttam, hogy Rákász Gergelynek lesz itt egy koncertje, ami azért is érdekes számomra, mert Mátészalkán járt, de ott nem tudtam elmenni a koncertre, itt szeretném meghallgatni.

– Marosvásárhely megihleti, lesz ennek az itt töltött időnek valamilyen irodalmi hozadéka? 

– Meglehet, de sohasem akkor szoktam ezeket írni, mikor ott vagyok, bár megtörténhet az is, hogy támad egy ötlet és abból keletkezik valami írás is. De általában hetekkel, hónapokkal, vagy akár évekkel később szokott fölvillanni valami, egy arc, egy jelenet, vagy egy mondat, vagy egy kép, ami előhoz valamit. Most például vasárnap rávettek, Júlia is, Alpár is, emlegették a piacot, és elmentem piacnézőbe. A vár mellett a sétányon virág is volt, pálinka is, méz, meg mindenféle, majd elmentem az ócskapiacnak nevezett Marospart melletti piacra is. Délelőtt 11 órakor értem oda, és valami iszonyatos tömeggel találkoztam és ott is érdekes dolgokat láttam, gyerekkorom vásárait idézte meg a hangulat, mert nem csak hagyományos standok voltak, hanem a földre leterített pokróc, azokn bizsu, meg apróságok és akkor láttam elegánsan kiöltözött cigányokat, akik láthatóan szinte ünnepnek tekintik ezt a vásári pillanatot.

Oláh András költő, író, drámaíró, pedagógus Hajdúnánáson született 1959. január 21-én. Mátészalkán él. Az 1980-as évek közepe óta publikál rendszeresen. Ír verseket, novellákat, drámákat, recenziókat. Írásai megjelentek egyebek mellett az Alföld, a Bárka, az Eső, az Életünk, az Irodalmi Jelen, a Helyőrség, a Hitel, a Holmi, Jel, a Kalligram, a kolozsvári Helikon, a Kortárs, a Korunk, a Látó, a Liget, a Lyukasóra, a Magyar Napló, a Mozgó Világ, a Műhely, a Műút, a Napút, az Országút, a Palócföld, a Pannon Tükör, a Parnasszus, a Prae, a Sikoly, a Somogy, a Spanyolnátha, a Székelyföld, a Tekintet, az Új Forrás, az ÚjVárad, a Várad, a Vigília, a Vörös Postakocsi, az Agria, a Dunatükör, a Híd, a Szegedi Lap, a Dunai Limes, az ÚjNautilus, és a kárpátaljai Együtt hasábjain. Több antológiában is szerepelt. A Partium irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztője.

Művei:

Fagypont alatt (Magyar Napló Kiadó – Bp., 2020)

Visszafelé (Hungarovox Kiadó – 2019)

Április bolondjai; Magyar Napló, Bp., 2017

A spanyolfal mögött. Esszék, kritikák, recenziók; Hungarovox, Bp., 2017

A szökevény / Az utolsó játszma (Hungarovox Kiadó – 2014)

Idegen test (Hungarovox Kiadó – 2013)

Anyagfáradtság (Hungarovox Kiadó – 2010)

Közjáték vagyunk /Ötven év – ötven vers/ Hangoskönyv (Hungarovox Kiadó – 2009) A CD-melléklet előadói: Pathó István Jászai Mari-díjas színművész és a Hangraforgó együttes

Érintetlenül (Hungarovox Kiadó – 2008)

Gyalogáldozat (Kráter Kiadó – 2007)

Átokverte (Magyar Napló Kiadó – 2006)

Fagyöngy és jégcsapok (Kráter Kiadó – 2005)

Egy filmszalag vége (Felsőmagyarország Kiadó – 2002)

Szilánkok (Kráter Kiadó – 2000)

Álarc a csönd (Felsőmagyarország Kiadó – 1997)

Az írórezidencia

A Petőfi Kulturális Ügynökség Magyar Írórezidencia Programja 2019-ben indult, jelenleg 8 magyarországi, kulturális értékekben gazdag helyszínnel büszkélkedhet. A pécsi, debreceni, vajszlói, vácrátóti, nyíregyházi, kapolcsi, pannonhalmi írórezidenciák és a Magyar FordítóHáz Alapítvánnyal kooperációban működtetett balatonfüredi Fordítóház magyarországi és nemzetközi viszonylatban is egyre népszerűbbek, magyar és külföldi szerzők egyaránt vendégeskedtek és tevékenykedtek már a rezidenciák valamelyikében.

2022-ben nyitotta meg első határon túli rezidenciáját Sepsiszentgyörgyön. 2023 januárjától pedig Marosvásárhely is várja az elvonulni vágyó írókat, költőket, műfordítókat, tudósokat kéthetes időtartamtól, akár három hónapon át.

Az alkotói helyszínt a Studium Prospero Alapítvány biztosítja, amely nem csak közösségi térként működik, hanem minden igényt kielégítő, 21. századi színvonalon felszerelt szolgálati lakások, apartmanok is helyet kaptak rezidens orvosok és művészek számára. Az alapítvány vezetője, Dr. Vass Levente, aki a Magyar Írórezidencia Programhoz való csatlakozás óta, elkötelezett híve a marosvásárhelyi rezidencia létrejöttének. Ahogy fogalmazott:  „Büszkeséggel tölt el, hogy 2023 januárjától mi is aktív tagjai lehetünk a Magyar Írórezidencia Programnak és támogathatjuk a tettre kész szerzőket, akik remélhetőleg termékeny heteket tölthetnek majd el vendéglakásainkban. Hiszek az alkotói elmélyülésben, így remek lehetőségnek tartom a Programot, bizakodva tekintek a közös munkára mind a vendégszerzőinkkel, mind pedig a Petőfi Kulturális Ügynökséggel!”