Gyógyítani csak szeretettel – kopjafaavatás az 55 éve végzettek tiszteletére

Az 1969-ben végzett orvosoknak állítottak kopjafát hétfő délelőtt a Studium Prospero Alapítvány Trébely utcai orvosi lakásainak udvarán. Az ünnepségen dr. Vass Levente, az alapítvány ügyvezető elnöke köszöntötte a jelenlevőket, illetve Nagy László unitárius lelkész mondott imát.

Fontos az emlékezés, az ünneplés, az egymásra figyelés – mondta dr. Vass Levente, a Studium Prospero Alapítvány ügyvezető elnöke a hétfői ünnepségen, ahol az 55 éve végzett orvosok gyűltek össze, hogy felavassák a kopjafát, amelyet az ő tiszteletükre állíttatott az alapítvány, illetve, hogy találkozzanak, felidézzék közös emlékeiket.

A Studium Prospero Alapítvány orvosi lakásainak udvarán 2019 óta állítanak kopjafát, évente kettőt – idézte fel a kopjafaállítás kezdeteit Vass Levente. Egyet a végzősöknek és egyet azoknak, akik éppen 20 évvel korábban fejezték be az egyetemet. Illetve mindazoknak, akik végzésük kerek évfordulójára gyűlnek össze.

A múlt és a jelen, illetve a jövő a kopjafáknak helyet adó udvaron összeér, hiszen a fiatal, pályakezdő orvosok számára lakhatást biztosító házban – amelyet most éppen renoválnak – eddig nem kevesebb, mint 150 család lakott. Az ott született gyerekek száma is elérte már a tízet.  Ezek a fiatal családok itthon maradtak, hogy hivatásukat szülőföldjükön gyakorolják.

Ugyanakkor itt tartják pár éve a végzős orvosisok a szerenádokat is, amelyekkel tanáraiknak mondanak köszönetet. És végül itt találkoznak a vissza-visszatérő öregdiákok is, tehát jogos a kívánság, hogy egy zarándokhely alakuljon itt ki. „Hála Istennek a kezdeményezésünket 2019-től a MOGYE-végzősök felkarolták és íme ma felállíthattuk az 1969-ben végzettek kopjafáját is” – mondta Vass Levente, hozzátéve azt is, hogy azok akik egészségi, vagy más okok miatt nem tudtak eljönni az eseményre, azok sem maradtak ki, hiszen képeket kértek, segítettek a szervezésben, lelkileg jelen voltak az ünnepségen.

Nagy László unitárius lelkész mondott imát a kopjafánál. Az I. Korintoszi levélből a Szeretet himnuszát olvasta fel, amelyet, ahogy mondta, mindenki ismer, mégis sokszor sokat kell mondani. A szeretetről és az alázatról beszélt, arról, ami egy gyógyító orvos számára nagyon fontos ahhoz, hogy sikeresen kezelhesse a hozzá forduló betegét.

Simon Zsolt történész édesanyját kísérte el a rendezvényre és mondott köszönetet mindazoknak, akik 55 éve végezték az orvosi egyetemet és életüket a gyógyításnak szentelték.

Az ünnepségen jelen volt az a Szabó László is, aki végzős társai közül az egyetlen és az utolsó, aki még mindig aktív családorvos. Ahogy a Vásárhely.ma-nak elmondta, élete legszebb időszaka volt az a hat év, amit marosvásárhelyiként az egyetemen töltött. „Életemnek a legboldogabb, legszebb, legtartalmasabb időszaka volt” – hangsúlyozta az orvos, aki 54. éve Bereckben gyakorolja az orvosi hivatását és akit, a szintén orvos fia kísért el a találkozóra.

A most leleplezett kopjafát, ahogy az eddigieket is a mezőpaniti Borbély Attila fafaragó készítette.