Gyere, eső, ha kell még az indiántáncot is eljárjuk

Napok óta érzem a kényszert, hogy írjak valamit a már közismert kertlakóinkról, de nem visz rá a lélek. Annyira vártam az idei szezont, úgy készültem a magokkal, palántákkal, sok év után meg is trágyáztattam a földet, hogy minden rendben legyen, s erre mi történik? A szárazság miatt szinte minden kipusztul.

Olyan igazi több napos esőzésre lassan már nem is emlékszem, talán valamikor július legelején volt valamicske égi áldás, de azóta csak szórványosan, rövid időre volt elvétve egy-két zápor ezen a nyáron.

Víz nélkül nincsen élet, klímaváltozás, globális felmelegedés, ezek olyan kifejezések voltak egy évtizeddel ezelőtt, amelyekről ugyan hallottunk, de nekem személy szerint mindig a szaharai állapotok ugrottak be ezek kapcsán, a legvadabb rémálmaimban sem mutatkozott ez meg, mint erdélyi jelenség.

Délvidéken, ahol nagyon sok évet töltöttem, nem volt újdonság a kánikula, a szárazság, főként a mezőgazdaságban folyamatosan szajkózták az öntözőrendszerek kialakításának fontosságát, ilyenkor néha arra gondoltam, hogy milyen jó nálunk Erdélyben, ott van eső, normális időjárás… Na, de ez mind a múlté. Voltak ugyan figyelmeztető jelek az elmúlt években itt is, csökkent például a kút szintje, öntözni kellett a kertet, de olyant, hogy nélkülözhetetlen legyen a locsolás és ne legyen amivel, nos ilyen eddig azért nem volt.

Nem is jön, hogy kimenjek a kertbe, szívem szorul össze, amikor látom a fonyadozó, amúgy kis paprikákkal teli töveket, tudom, hogy hiába van tele a vineta, de a termés nem is biztos, hogy meg fog nőni, mert leesnek már kicsi korukban, a krumpli gumók is fonnyadnak a talajban, zöldpaszuly, uborka, a tökök különböző fajtái régen nem teremnek.

A paradicsom még bírja hősiesen, bár nem tudom, hogy meddig, a zeller is kezd leszáradni, a murok körül úgy széthasadt a föld, hogy szabad kézzel, ásó nélkül szedem ki a félig elszárad pédányokat a földből. Ha nem változik semmi, és nem úgy néz ki, hogy valami különleges történne, mint például egy kiadós eső, akkor a szőlőt is egy hónappal hamarabb fog kelleni leszüretelni, különben a szárazságtól leszáradnak a gerezdek.

Ami megvan még, az a fólia, azt mondtam, hogy ezt megpróbálom megmenteni, de itt is takaréklángon-cseppeken zajlik a túlélési folyamat, csak minden második nap tudok szűkösen öntözni, különben teljesen kifogy a víz a kútból. Mert úgye itt mindenki kút révén oldja meg a vízellátást, nincs vízhálózati rendszer egyelőre a faluban. A szennyest beviszem mosni a városba, a hajmosást is vagy a fodrásznál, vagy a városban, szüleminél oldom meg, a használt, de nem vegyszeres vizet is mind-mind öntözésre fordítom. Ez ám az igazi újrahasznosítás, kérem!

A gondtalan bukaresti évek során, az ember minden reggel elolvassa a horoszkópját, ez úgy odatartozik a napi teendők-foglalatosságok közé, nos ehhez képest itt és most az időjárási előrejelzések vannak napirenden, nézem reggel-délbe-este a fokokat, az eső esélyeket, illetve azt, hogy vajon mi lesz időjárás szempontjából a következő tíz napban. De sajnos, semmi bíztató nem mutatkozik, továbbra is hétágra süt a nap, maximum az a legutóbbi pozitívum, hogy a következő időszakban a hőmérséklet nem haladja meg a 30 fokot, de ettől függetlenül marad minden a régiben: meleg és semmi eső. ☹