Gróf László: grófok egymás közt

Gróf László: grófok egymás közt

Gróf Bánffy (Kisbán) Miklós rendezte Kolozsváron Kós Károly drámáját, a Budai Nagy Antalt, amelyben én is szerepeltem. Egy előkelőséget játszottam. A szerzői utasítás szerint le kellett lépnem a háttérben felállított emelvényről, és át kellett vonulnom a színen. Igyekeztem eleget tenni az előírásnak, amikor Bánffy megállított: „Kedves kolléga, maga is gróf, én is az vagyok – vegye tudomásul, mi, grófok sohasem sietünk…“

*

Erdős Irma: Tarr Laci lóvá tett

A tanítónővel turnéztunk. Udvarhelyen Csorba András váratlanul lerekedt. Tarr László vállalta a „beugrást“ ifjú Nagy István szerepébe. A rövid idő ellenére kitűnően megtanulta a szerepet, de rettenetesen izgult, s mi is vele. Az első nehéz jelenetén már-már túljutottunk, amikor a tekintetén láttam, hogy valamiért rémesen kínlódik. Segíteni semmiképpen sem tudtam, hiszen a szerep szerint menekülök még a közeléből is. Laci dadog – azt kellene mondania: „Flóra, maga olyan, mint az a kis csikó“ –, izgalmában, nagy szerelmesen kivágja: „Flóra, maga olyan, maga olyan, mint… mint… mint az a ló!“

Így tett engem Tarr Laci lóvá!

*

Balogh Éva: Nehéz szerep

Az Ármány és szerelem bemutatója után történt. Bátyám elhozta nyolcesztendős kisleányát is a színházba, s amikor az előadás után felkerestek az öltözőben, a kislány elismerően kiáltott fel:

– Hogy neked milyen nehéz szereped van!

Nem voltam megelégedve az alakításommal, talán nem is nekem való szerep a Lujza, szóval sokat kínlódtam vele, s a kisleány megjegyzése – a bemutatón kiállott szorongás és kételyek után – nagyon jólesett. Lám, még egy ilyen gyermek is érzi, milyen nehéz feladatról van szó!

– És melyik rész tetszett neked a legjobban? – kérdeztem meghatottan.

– Amikor megittad a mérget, s elterültél a padlón, az orrodra szállt egy légy, és percekig mozdulatlanul kellett feküdnöd… Én nem bírtam volna ki!