Garcea és társa, a tanévnyitó „főszereplői”

Számos Maros megyei iskolaigazgató úgy gondolta, a rendőrök kell legyenek a szeptember 11-i tanévnyitó főszereplői. Ezúttal nem csak az emelvényen foglalhattak helyet, szót is kaptak.

A politikusok hosszú és unalmas, bükkfanyelvezetű beszédei és az ortodox papok áldása között a mai tanévnyitón az iskolásoknak és szüleiknek egy-egy rendőr eszmefuttatását is végig kellett hallgatniuk a nagy melegben. Ugyanis számos Maros megyei tanintézményvezető valamilyen megfontolásból úgy ítélte meg, a rendőrök jelenléte az emelvényen vagy az asztalnál emeli a rendezvény színvonalát. Ehhez képest több iskolából is jelezték a tanügyi káderek, hogy az egyenruhás karhatalmiaknak helyenként még a kinyomatott szöveg felolvasása is gondot okozott. A megye egyik vidéki településéről egy neve elhallgatását kérő szülő elmondta, hogy ő érezte kellemetlenül magát, amikor a saját gyermeke és több nagyobb diák hangosan felnevetett, amikor a rendőr belebonyolódott a saját szövegébe. Az egyik tanuló jól érthetően be is kiáltotta románul: Tanulj még, Garcea! (Ez egy kabaréjelenetbeli rendőr neve.)

A Maros megyei rendőrség a sajtóhoz eljuttatott közleményben adta hírül, hogy szeptember 11-én a megszokottnál sokkal több hatósági fog szolgálatot teljesíteni az utakon és az iskolák környékén. A rendőrség arról nem tesz említést, hogy a forgalmat irányító és a közbiztonságért felelős munkatársai helyet kapnának a prezídiumban, és akár fel is szólalnának.

Mindez nem azt jelenti, hogy minden településen kedvelik a militarizált iskolaévnyitót. Néhány nappal ezelőtt Karánsebes polgármestere arról beszélt, hogy ő szívesen „igazolná” a papok, politikusok és rendőrök hiányzását az ünnepélyről. Felix Borcean, aki tanügyi káderből lett a bánsági település városatyja, már több esetben is állást foglalt a nyitó- és záróünnepélyeken pufogtatott üres szólamok és népszerűtlen közéleti személyiségek szerepeltetése ellen. Állást foglalt Mihai Copăcean pszichológus is, aki elmagyarázta, milyen típusú ünnepélyeket szeretne látni. „Olyan iskolaigazgatókra volna szükség, akik nem papokat, rendőröket meg polgármestereket hívnak meg, hogy fanyelvezetű beszédeikkel untassák a hallgatóságot. Egy motivációs szpíkert, egy oktatásügyi szakembert, egy karizmatikus pszichológust hívnék meg, vagy az iskola valamelyik egykori diákját, aki sikeres az életben. Akár az intézmény könnyűzene-együttesét. A lényeg, hogy az eseményt vidámmá és felejthetetlenné tenném, ne visszataszítóvá és banálissá” – vázolta fel elképzelését az Oxfordban és Londonban tanult nagyszebeni szakember.