Emlékoszlop a palotailvai völgyzárat védők tiszteletére

A II. világháborúban a Felső Maros mentén a szovjet és román csapatok ellen harcoló és hősi halált halt magyar katonáknak állítottak emlékoszlopot a térség egyetlen magyar többségű településén, Jódtelepen.

Két, Erdély védelmébe 1944 szeptemberében elesett leventének, a marosvásárhelyi Fülöp Ferencnek és öccsének, Györgynek állítottak emléket a jódtelepi református templom udvarán. Az oszlopon a 20, illetve 17 évesen hőshalált halt katonák neve áll, de ahogy a vasárnapi avatón is elhangzott, az emlékoszloppal a Történelmi Vitézi Rend valamennyi áldozat előtt kíván tisztelegni.

Esély nem volt a betörés megakadályozására

A kutatók rendelkezésére álló adatok szerint a palotailvai völgyzárat védő 65. határvadász-csoport és alárendelt alegységeiből közel 50 katona halt hősi halált és több mint 250 sebesült meg, illetve tűnt el. Amint Berekméri Árpád Róbert történész fogalmazott, a szeptember-októberi elhárító harcokban a szétzilált magyar csapatoknak esélyük nem volt a jóval szervezettebb szovjet és román túlerővel szemben. A szovjet hadvezetés még a román átállás előtt, 1944. augusztus 20-án kiadta a parancsot a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport megsemmisítésére, amely a Balkán és a Keleti-Kárpátok fele vezető útvonalakat védte. A szovjet sikerek eredményeként Románia kilépett a szövetségi rendszerből, a szovjet-román csapatok pedig felvették a küzdelmet az Észak-Erdélyben védekező német-magyar erőkkel. A szorosokban szétvert magyar-német egységek szeptember 9-én megkezdték hátramozgásukat az úgynevezett G védelmi vonalra. „Szeptember 17-től ezen a védelmi vonalon is felpörögtek az események. A szovjet és román alakulatok előbb Hodák és Görgényorsova között értek el jelentősebb betörést. A térségben a harcok október 9-ig elhúzódtak. A támadók akkora túlerőt képviseltek, hogy azt lehetetlen lett volna feltartoztatni” – magyarázta a marosvásárhelyi szakember. Berekméri hangsúlyozni kívánta, hogy a megtizedelt 65. határvadász-csoport Ratosnyától és Palotailvától délre húzódó állasait csak támpontszerűen sikerült védeni. Hiányzott a nehéztüzérség, mindössze puskával és golyószóróval képtelenség volt ellenállni. Főként olyan körülmények közt, hogy a besorozott katonák közt olyan is volt, aki már megjárta az első világháborút. Az sem mellékes, hogy a román átállás után a dezertőrök száma a kétszerese volt a halottak és sebesültek számának.

Másfél hónap alatt két gyászjelentés

Az erdélyi betörést követően a Marosvásárhelyen élő Fülöp Katalin nagyapja másfél hónap alatt két gyászjelentést kapott. Három fia közül kettő a Felső Maros mentén dúló harcokban vesztette életét. „Előbb a 20 éves Ferike esett el, majd az öccse, a 17 esztendős Gyurika, aki a határ védelmében megsebesült, de később a székesfehérvári kórházban elhunyt. Csak az apám, András maradt életben” – mesélte portálunknak az áldozatok unokahúga, aki unokatestvérével, Vayda Domokossal érkezett a jódtelepi megemlékezésre. A nyugalmazott református lelkész a Fülöp-testvérek unokaöccseként kezdeményezte az emlékoszlop állítását, amit mind a Történelmi Vitézi Rend, mind a jódtelepi református lelkész, Nagy Ferenc fenntartást nélkül támogatott.