Marosvásárhelyen a római katolikus temetőben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében idén is megemlékeztek történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a Don-kanyari vesztes csatára.
1943. január 12-e a magyar történelem egyik szomorú emléknapja, a Don folyó menti urivi hídfőből megindított szovjet támadás időpontja. Az elviselhetetlen oroszországi télben a folyam mentén védőállásaikban levő, az értelmetlen parancsra kitartó, majd a visszavonuló német csapatok védőpajzsát alkotó magyar és nem magyar honvédek és munkaszolgálatosok, a 2. magyar hadsereg tagjai egy egész nemzettel együtt áldozatokká váltak. A végtelen oroszországi hómezőkön egy hadsereg vereségén túl nemzeti katasztrófa, sok ezer magyar család tragédiája következett be.
Marosvásárhely római katolikus temetőjében az EMKE szervezésében idén is megemlékeztek történelmünk eme tragikus eseményéről. Az emlékezést „szent kötelességnek” tartó egybegyűltek a Don-kanyari áldozatok emlékművénél hajtottak fejet a doni, a második világháborús áldozatok előtt, egyúttal a mindenkori háborúk áldozataira és hőseire gondoltak. Abban a reményben, hogy a múltból tanulva többet ne forduljon elő ilyen mértékű szenvedés. Azzal a felhívással, hogy „keresd a békét, és törekedj rá!”.
Szabó László felsővárosi református lelkész igehirdetését és imáját követően dr. Ábrám Zoltán, a megemlékezések kezdeményezője és az emlékbizottság létrehozója szólt a hallgatósághoz, majd ifj. Benkő József történész osztotta meg gondolatait. A megemlékezés színvonalát fokozta a marosszéki Harmónia férfikar éneke (karnagy Márton Zsolt Barna), valamint hagyományőrző huszárok és a Történelmi Vitézi Rend tagjainak jelenléte. A rendezvényt az emlékezés gyertyáinak a meggyújtásával és a himnusz eléneklésével ért véget.