Elkésett a békevágy

Az RMDSZ és Marosvásárhely városvezetése magára hagyja a székelyeket, de törvénytelenség elkövetésében cinkos az AUR-al, hogy majd a nacionalista román párttal ijesztegethesse a város magyar választópolgárait.

Erős mondat, de valójában ez történt az elmúlt napokban városunkban. Március 10-én a Székely Nemzeti Tanács Marosvásárhelyen szervezte meg a Székely Szabadság Napját. Miközben a résztvevők a Postaréttől a főtérig vonultak, a városvezetés éppen nem ért rá, és kifogásokat keresett, hogy miért nem vesz részt a székelyek megemlékezésén, és miért nem vállal közösséget a menet résztvevőivel. Erről a Vásárhely.ma is beszámolt.

A hatóságok a székelyeket a járdára szorították, számtalan csendőr és a szolgálatok civil ruhás munkatársai filmezték a tömeget, vigyázva, hogy a menetelők azt el ne hagyják. Rendbontás nem történt, a végén mindenki békésen hazatért.

Április 7-én a gazdák szerveztek tüntetést az ellehetetlenítésük miatt. Az olcsó és rossz minőségű ukrán gabona és mezőgazdasági termék elárasztotta a piacot, ezzel súlyosan károsítva a romániai gazdákat. Mit tehettek volna egyebet? Összefogtak és tiltakoztak. Traktoraikkal elfoglalva a nagyvárosok prefektúrái előtti tereket. Akkor a városvezetés szinte versengett, hogy ki kommunikálja le előbb, hogy nem hagyták jóvá a gazdák bevonulását a főtérre. Csakhogy vezető politikusaink rosszul mérték fel a helyzetet, mert elenyésző ellenkezés mellett, a város lakossága is szimpatizált a gazdák követelésével és dicsérte őket az összefogásuk miatt.

Így váltak aktuálissá és iránymutatóvá Martin Niemöller (1892–1984), német protestáns lelkész szavai Marosvásárhelyen:

Németországban először a kommunistákért jöttek, s én nem emeltem szót, mert nem voltam kommunista. Aztán jöttek a zsidókért, s én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Aztán a szakszervezetiekért jöttek, és én nem lévén szakszervezeti tag, hallgattam. Aztán jöttek a katolikusokért, és nem szólaltam föl, mert protestáns vagyok. Aztán eljöttek értem, és ekkorra már nem maradt, aki szóljon.

Június 24-én az AUR román nacionalista nézeteket valló párt szimpatizánsai masíroztak végig a város utcáin. Elmondásuk szerint a román lobogó napját ünnepelték, pedig az két nappal odébb volt. Vonultak, rigmusokat skandálva, nemzeti egységet követelve. A megafonon heccelt tömeg hangos volt. Kicsit átfogalmazva, de felcsendültek a román focicsapatok drukkerlózungjai, meg a Nagy Romániát éltető skandálások. Megkockáztatom, hogy ugyanazok a vezető szurkolók, akik a meccseken animálják a B-középet, most a vonulókat irányították.

Sokan voltak? Relatív. De egy dolog biztos: nem a járdán masíroztak az Ifjúsági Háztól a főtér alsó részéig. Nekik, a székelyekkel ellentétben, ez nem volt megszabva. A csendőrség ebben az esetben is kivonult, de az AUR-tól messze nem féltették annyira a várost, mint a székelyektől. George Simion emberei nyugodtan hozhattak táblákat, amivel jelezték, hogy honnan érkeztek. Zavartalanul lobogtathatták a zászlót, senki nem parancsolta meg számukra, hogy a lobogókat a rúdról vegyék le, és ez utóbbit hagyják a távolról érkezett autóbuszban.

Lett azonban utóélete az eseményeknek. A marosvásárhelyi RMDSZ közölte, hogy a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordul a nacionalista alakulat elnökének beszéde miatt, amit már a Nyári Színpadon mondott el, a felvonulás után. „Az AUR szélsőséges, sőt soviniszta kijelentéseket tett a közösségünkkel szembe” – állítja az érdekvédelmi szövetségünk. Ugyanakkor azt is szóvá teszi, hogy míg az AUR-féle rendezvény szervezőit és résztvevőit a hatóságok nem büntették meg, a Székely Szabadság Napja résztvevőit több ezer lejre bírságolták. Jogállamiság, kettős mérce és a jövőre való tekintettel a jogainkért való kiállás szerepel még a közleményben. A Maros megyei RMDSZ-es képviselők és szenátorok ezúttal is csendben maradtak. Kolozsvári kollégájuk, Csoma Botond szólalt meg helyettük.

Mi volt az egyik nagy különbség a Székely Szabadság Napja és a Simionék felvonulása között? Az, hogy míg az AUR menetelésén a vezető politikusaik ott voltak, addig a székelyeket minden szinten magára hagyta a város és a megye magyar vezetése, illetve parlamenti képviselete. Most pedig, hogy közelednek a választások, a magyar közösséget emlékeztetni szeretnék, hogy az RMDSZ-es vezetők nélkül itt hatalmas gondok lehetnek. Ezért kerül az asztalra a sovinizmus, a kettős mérce és a jogállamiság kártyája. Kétségtelenül erős aduk ezek, de, mint minden kártyának, ezeknek is van egy másik oldala. Mégpedig az, hogy az AUR-osok dübörgését Marosvásárhely főterén, törvényes eszközökkel meg lehetett volna előzni.

Az 1991/60-as gyülekezési törvény 5. cikkelye szabályozza, hogy két vagy több eseménynek nem lehet azonos a helyszíne. A város főterén pedig a Marosvásárhelyi Napok zajlottak. A programban éppen akkor, amikor az AUR bevonult a főtérre, volt is esemény. A városvezetésnek törvényes kötelessége lett volna megóvni Marosvásárhelyt attól, hogy két esemény egyazon időben, egyazon helyen szerveződjön. Ezzel szemben, engedélyezte a nacionalista masírozást, és miután bekövetkezett annak előre borítékolható eredménye, az RMDSZ városi vezetője kiállt a város magyar közössége elé és felháborodott a magyarok nevében. Ez pedig vegytiszta képmutatás. Hol volt az önkormányzati frakció? Miért hallgattak a honatyák? Miért lapított mindenki?

Emlékezzenek Martin Niemöller lelkész szavaira: „Aztán eljöttek értem, és ekkorra már nem maradt, aki szóljon.”