Éljünk szuper egészségben!

(Önkarburátor terápija)

Mit csináljon modern társadalmunk embere, hogy egészséges maradjon – a mozgás nélküliség körülményei között? Tudós szakemberek, élükön egy ó-brit kutatócsoporttal már az özönvíz előttről rendszeresen boncolják a kérdést.
Kismillió rétegtrancsérozást követően náturálmentye hogy eléizélődött a rezultát. De mint minden ijen, nics dekum teljesen kielégítő. Az embernek de szine, sőt de fonákja maga magának kell gondoskodni a rendelkezésére álló csirkumsztáncák között a maximális mozgásról; munka után ne hanyagolja a testedzést, szakítson időt hetente eccer-eccer a kocogásra, soha ne adja se fel, se le.
Inkább csóráljon biciglit; de trotinétát ne, mer’ aztat ámendálják.
Ha már megint nincs munkája, jelentkezzen a beton pados somerklub recsepcióján. Persze ma már oda sem juthat be akárki. Biza ott is kotizálni kell.
Aki nem fér hozzá, az klubon kívül is karban tarthatja magát. Miként? A kérdésre óriási szakirodalom ad választ, de ha neki állunk mind elolvasni, akkor a totál mozgás sérülés állapotjába kerülünk, ami a végin stop kárdo baszkulával jár.
Nem mutat jól, ha infarktba kerül egy szobor. Mer’ a kő nem tud dibegni dobogni.
Az is hándikáp, ha nincs mindenkinek laptopja vagy okos telcsója. Mer az fél lábán szárad el, mint a gólya.
Szegény. Afrikába se kap vízumot.
Ezért adok pár tanácsot nekijek, akik komolyan veszik magukat, és törik-szakad meg akarják érni még az idén mind a három világvégit.
A zelméletet netről veszem, mer’ az mongya meg a zizgazat.
És hejesen ír!
Nagy ávánsz, hogy kocogás közben is ki lehet olvasni a tabletről, s nem kell hozzá ijen kócs vaj ojan kócs, vaj piripócs.
Mer’ ez egy önkarburátor terápia.
Az a lényegje, hogy miközben kocogunk, közben kacagunk.
Például megindulunk lassan, de nem is tesszük se hármasba, se négyesbe, csak kettősbe, s mind úgy.
Közbe kacagunk, ami egy kicsit vicces, mer’ röhögős.
A rükverc, az még kacagósabb. S az kettőt számít.
A kocogástól mennek a kilók, s a kacagástól vissza a kedvünk.
S a rükverctől mind a kettő.
Megmérjük leghamarább a városban a lépcsőket. Ha üsmerjük a Rákóczi-lépcsőt, hogy hetven, aztat annyiszor szorozzuk, ahányszor fel kocogtuk és le kacagtuk.
Minden lépcsőt bé kell számítani. Amelyik el van törve, aztat is, mert jó a reumának.
Ha elfáradunk, bémegyünk a patikába, rá állunk a mérlegre.
Ha nem fogytunk eleget, akkor van ez a konsztruktív boszumfát iniciátíva.
Megpofozzuk magunkat, s a patikus nő csál egy szelfit.
Tömbház körüli futóversenyen ne kocogjunk, mer’ ottan szédülés forog fenn. S a kacagás se válik bé, mer’ azt hiszi a többi, hogy meg bolondultunk.
Viszont a kacagást lehet kombinálni a zenével. Egy moder’ tartó gazda például ha felváltva rappel és kacag, dalolva röhögi ki a tehényből a kicsibornyút.
Egyes tudók szerint, ha csak egy kicsivel is még szaporábban aprítja –, ikerborjak születnek.
A nagyáruházban egy kocogó kacagó mit tett, a’ mikor fizetni kellett? Rá nevetett a kasszásra, s ereszd! – ki az ajtón, ahogy csak az aplikációja bírta.
Mer’ aztat is írja a gugli doctor úr, hogy aki kacagni tud, az élni tud.
Nem igaz, hogy az nevet, aki utoljára nevet.
Ez a pali, akit aztán a nyárádtői keresztezésnél kaptak el, azóta is előre hahotázik minden policnak.
De legjobb, ha előre is mi nevetünk, sőt pláne utoljára is mi kacarászunk.
Én is előre kuncogok azokon, akik ezt olvassák, és a végén nem tudnak kacagni. Az ijeneknek aztat tanácsolom, ne sibalizáljanak humorosnak reklanyált mucsulékokat.
A humornak semmi köze a kacagáshoz. Aki a humoron nevetni tud, az nyenormálnij cselovek; a törvénytisztelő nép okos parlamentje rég kitalálta aztat az intéz mént, amelyik az ilyen faramuci nyikháj vigyoriakat befogadja és kezelésbe veszi.
Viszont ha kellően kikocogtuk és kikacagtuk magunkat, megérdemelt büszkeséggel dőljünk hátra. És infózzunk a tabletünktől egy finom ebédet.
Mit is? Hát egy székelycsürkés csülökpaprikást, vagy egy adag finomra sült vármezői pisztrángot. Vagy, ami aztán extra kextra: aztat, amit anno B. elvtárs a legvadabb diktatúrában, a fél város dufla füle hallatára büszkén meg mert reckérozni: vadasbélszínt zsemlemorzsával!
Fogadjunk, nem törik bele a protézisünk.