Életműdíj Bölöni Lászlónak

Életműdíjat vett át a tegnap este a Magyar Állami Operaházban Bölöni László, az ASA és a román labdarúgó-válogatott egykori kiválósága.

A Magyar Sportújságírók Szövetsége életműdíjjal tüntette ki a 102-szeres (a régi statisztikák szerint 108-szoros) román válogatott Bölöni Lászlót. Marosvásárhely minden idők legismertebbnek számító sportolójának a budapesti operaházban Sulyok Tamás köztársasági elnök és Miodrag Belodedics kétszeres BEK-győztes, 55-szörös román válogatott játékos adta át a díjat.

A zsúfolásig megtelt terem állva tapsolta Bölönit, akit Sulyok Tamás köztünk élő erdélyi sportlegendának nevezett. „Saját pályafutásomra visszatekintve úgy érzem, egy időben tudtam becsületes magyar ember lenni és korrekt román állampolgár. A magyar színeket sohasem képviselhettem, de azért valamit talán tettem értük. Azt, amit génjeimmel, neveltetéssel sikerült elérnem. Hogy az o betű felett ott maradjon a két pont” – mondta elcsukló hangon a 71 éves egykori futballista, jelenlegi edző, aki mindössze néhány nappal ezelőtt értesült a meglepetésdíjról. Élete legnagyobb civil sikerének nevezte, hogy pályája nem volt tiszavirág életű. Évtizedekig állt a gáton, és a süllyesztők nem nyelték el. Futballistaként a BEK-győzelem éjszakája maradt a legszebb emléke, az, amikor az otopeni-i repülőtéren mintegy harmincezer rajongó fogadta a Barcelonát legyőző katonacsapatot. „Csodálatosan szép, mondhatni fantasztikus volt az emberekkel együtt örvendeni” – tette hozzá.

A gálán jelenlévő és a díjat átadó egykori steauás és válogatottbéli csapattárs,  Miodrag Belodedics arról beszélt a Vásárhely.ma-nak, hogy a tizenkét esztendős korkülönbség ellenére is sikerült közös hangot megütnie Bölönivel. „Én még egy kölyök voltam, amikor ’84 nyarán hozzánk került. Többször játszottam ellene, de addig jóformán csak a tévéből ismertem. Úgy tekintettem rá, akár egy ikonra. Minden egyes szavából, gesztusából, mozdulatából csak tanulni lehetett. A pályán és azon kívül. Látni kellett volna, hogy edz, miként készül, hogyan beszél, mennyire tisztelettudó… Mi, fiatalok, Balint, Lăcătuş, jómagam úgy ültünk Bölöni meg a többi idősebb játékos körül, mint a színházban. Még pisszenni sem mertünk! De a tisztelet kölcsönös volt. Tanácsokkal láttak, bátorítottak, pozitív energiával töltöttek fel” – fejtette ki a román futball minden idők legelegánsabb sepregetője.

(Fotó: Árvai Károly,  Koncz Márton)