Bölöni DomokosAz alább következő adomákat az Új Élet folyóirat 1969-es szilveszteri számában találtam.
Még Nagybányán volt együttesünk, amikor egyik szilveszteri kabarénkban egy Nóti Károly-egyfelvonásost játsztunk. Volt abban egy replika, amely szállóige lett nálunk: „Ha idejön a macska, itt kő kövön nem marad”. Valahányszor zűr volt az együttesben, a fenti replika nem is egyszer elhangzott, s valamennyiünket mindig kedvre derített. A Nóti-darabban a macska egy csinos bártáncosnőre vonatkozott, aki a darab végére meg is jelent. Arra azonban egyikünk sem mert gondolni, hogy egyszer valóban, valóságosan megjelenik a macska, és akkor…? Osborne darabját, a Nézz vissza haraggalt játsztuk Segesváron. A második felvonás feszült drámai jelenettel kezdődik Alison és Helen között. Mindenre lehetett számítani, csak arra nem, hogy a közönség először nevetéssel, majd hangos hahotával fogadja a jelenetet. Fogalmunk sem volt a nevetés okáról, tehetetlenül, ijedten folytattuk a jelenetet, amikor észrevettük az okot. Ott volt, megjött. Hatalmas, kövér, sárgás macska kanyarodott be a színpadra. A hatás leírhatatlan volt. Először csendesen, szelíden próbáltuk megfogni, de rendkívül vad macska volt. Összevissza szaladgált a színpadon, s mi a közönség hahotájától kisérve kergettük. Már nem volt sem jelenet, sem színpadi lelemény, csak vad hajkurászás. Valóban: kő kövön nem maradt. Miután mégis elkaptuk, a portánál penderítettem ki dühösen a színpadról.
*
Különben Segesváron valahogy mindig eggyel többen voltunk a színpadon. Szintén turnén, évekkel az Osborne-darab előtt, az Anna Frank naplóját játsztuk. Mint Anna Frank, a Hanuka megható, szép jelenetében éppen mindenkinek kiosztottam már az ajándékot, amikor megdermedve vettem észre egy kisfiút a színpadon. Egy csokor virágot nyújtott felém: „Tessék, kislány, kapj te is valamit“ – nyomta kezembe a csokrot, s mint aki jól végezte dolgát, lesietett a színpadról.
