Egyház a városban

Hangzatosabb lett volna a cím így: egyház a világban. Annak van is egy feledhetetlen és frappáns bibliai figyelmeztetése, amint Jézus főpapi búcsúimádságában azt kéri a mennyei Atyától: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” (Jn 17,16). Az egyháznak minden időben ez a küldetése: a világ, a város polgárait megőrizni a gonosztól, a rossztól, de hogy mindez mennyire sikerül(t) Marosvásárhelyen, városunkban, annak megítélése vitatott.

Mivel egy városi web-oldalon jelentkezem először írással, magától értetődőnek vélem, lelkipásztorként mindenekelőtt az egyház szerepéről, sikereiről vagy éppen kudarcairól szólok pár szót. Egyébként nincs nehéz dolgom, mert Marosvásárhely hét évszázados történelmében az egyház, a különböző vallásfelekezetek, templomok, szolgáló papok, lelkipásztorok és imádkozó hívek igazán gazdagították ennek a városnak históriáját.

Mint legtöbb erdélyi településen, városunkban is a templomok elhelyez(ked)ései jelzik az egyház egykori hatalmát és mindenkori fontosságát. Marosvásárhely első két temploma az árvizektől mentes két dombra épült: a Vártemplom és a mai Bolyai téren az egykori Szent Miklós egyház. Előbbi ferencesek kolostorával együtt a magyar király által is támogatott tanítás, meg keleti hitterjesztés, misszió bölcsője volt, utóbbi pedig a város lakóinak közösségi temploma. A reformáció, majd az 1600-as évek elején történt Basta féle támadás az akkori székely város egyházi életének súlypontját a Vártemplom körül határozta meg. Később épültek templomok a városfalon kívül (görög katolikus és görög keleti), majd a főtéren római katolikus és evangélikus (utóbbit lebontották hat évtizeddel ezelőtti városrendezéskor). Majd Trianon után az államegyházként tetszelgő ortodox egyház beépítette idegen, bizánci stílusú templomát egy barokk-szecessziós főtér egyik részébe.

E nagyon rövid templomépítési krónika is igazolja: a templomok magukba építették Marosvásárhely hét évszázados történelmének lelki és tárgyi emlékeit, kezdve a város legrégebbi épületével, a Vártemplommal el egészen a legújabb, modern neoprotestáns imaházakig (adventisták, evangéliumi keresztyének, stb.).

A változó világban az egyháznak mindig meg kellett vívnia a maga harcát. A már említett bibliai idézet szerint Isten nem különítette el imádkozó híveit a Benne nem hívők tömegétől, sőt a szelíd és alázatos Jézus-követők által mutat jó példát nevelésben, emberi kapcsolatokban, keresztyén viselkedésben, hűséges magatartásban.

Most, a 21-ik század első felében is éppen ez a kísértése és küldetése, kihívása és feladata a keresztyén egyháznak Marosvásárhelyen. És ez, bizony, nem olyan egyszerű kihívása a keresztyén egyháznak ott, ahol egyház csak egy van: a Krisztus tanítását követő keresztyének közössége, de ez itt, a mi városunkban legalább három nyelven történik (lásd: havonta egy német nyelvű istentisztelet az evangélikusoknál), és sok-sok különböző felekezetű templomban, amelyek között nincs mindig átjárás. Bevallom, egykori esperesként (egyházkerületi tisztségviselőként) azt sem tudom pontosan, hány keresztyén templom van ma, 2023-ban Marosvásárhelyen. Talán mások sem tudják…

E – bevezető – gondolatok összefoglalásaként álljon itt egy érdekes egyházi kimutatás: ma, 2023-ban Marosvásárhelyen „él és működik” 10 református, 7 római katolikus, 2 unitárius, 1 evangélikus, egy baptista és – ha a többségében magyarul beszélő Mózes vallásúakat is ideszámoljuk, akkor – egy zsidó zsinagóga. Ez együtt 22 magyar templom városunkban.