Egy másfajta feltámadásra (is) várva

A kereszténység legnagyobb ünnepén, Jézus a halál fölötti diadala napján, csendben, talán kissé naivan, egy másfajta feltámadásra is áhítozok. A kihalni látszó emberség, gerincesség, méltóság feltámadására, arra a tisztességre és empátiára, amellyel kezelnünk kellene felebarátainkat – függetlenül attól, hogy ki, mikor, melyik templomban és milyen nyelven fohászkodnak.

Ilyenkor, amikor magyarok és románok, pontosabban nyugati és keleti keresztények húsvétja, az ortodoxoknál még mindig szentnek tekintett Juliannus-naptár miatt, hetekkel eltolódik, a hazai többség mintha megfeledkezne a mi ünnepünkről. Hogy ne mondjam: elbagatellizálja, netán semmibe veszi, akár meg is tagadja. Jó esetben katolikus húsvétnak nevezi, holott pont úgy a többi civilizált európai, ám protestáns felekezetek ünnepe is.

A tavaszi vakációt az idén májusra, azaz az ortodoxok miccsezéssel és sörözéssel egybefolyó ünnepére áttoló tanügyminisztérium úgy kegyeskedik szabaddá tenni a most ünneplő kisebbségek nagypéntekét és húsvét másodnapját, hogy közben utólagos pótlásra kényszeríti a diákokat és pedagógusokat, a cégvezetők jelentős része meg se gondolná, hogy más nemzetiségű munkavállalóinak ilyenkor szabadnap dukálna, a közintézmények némelyike pedig képes péntek délutánig nyaggatni a lélekben már ünneplő, gondolatban sütő-főző-takarító nőalkalmazottjait.

Sokan még a látszatra sem adnak: vegyes etnikumú helységek elöljárói megfeledkeznek köszönteni a magyar választópolgáraikat, a kereskedelmi egységek tulajdonosai májusra odázzák üzleteik ünnepi ruhába való öltöztetését, magyar többségű településen a csendőrség, újságíróknak kiírt céllövő verseny címe alatt, nagypéntekre fegyverropogtatást szervez. Ezen már csak az Erste Liga anyaországi szervezői tesznek túl, amikor Gyergyó–Brassó oda-vissza jégkorongrangadót szerveznek nagypéntekre és húsvét vasárnapjára.

Még tiszta szerencse, hogy félretolva a külsőségeket, a most ünneplő közösségünk nagyrésze képes egyet nyelni, megélni és átélni az ünnep szellemét. Ha nem egyéb, a forgalmi dugók, a bevásárlóközponti zsúfoltság és a négy év hallgatás után telefonon megszólaló politikusaink robothangja mégiscsak arra emlékeztet, hogy húsvét van, az érettünk kereszthalált szenvedett Urunk Jézus Krisztus feltámadott!