Egy élő legenda nyomában – avagy hogyan készült a Bölöni-film?

Még el sem készült egészen, de már vihart kavart Marosvásárhelyen a Bölöni Lászlóról szóló dokumentumfilm. Szabó Attilával, a Bölöni László – az erdélyi legenda című dokumentumfilm társrendezőjével olyan kulisszatitkokról is beszélgettünk, amelyek már elmesélés szintjén is érdekessé teszik a történetet, és a produkció anyagi vonzatáról is szó esik a következőkben. A film összeállt, az utómunkálatok vannak még hátra, a bemutató áprilisban várható, azonban a filmben használt archív felvételek másodpercre kiszabott hatalmas szerzői jogdíját ezután kell kifizetniük, emiatt további támogatók bevonására van szükség. Amíg ez nem történik meg, nem láthatja a filmet a közönség.

Az ötlettől a megvalósításig

 – Hogyan született a dokumentumfilm ötlete?

– Az ötlet dr. Kollarik Tamás alkotótársamé, ő egy neves magyarországi filmrendező, és közösen osztjuk meg a forgatókönyvírói, illetve a rendezői feladatokat. Barátok is vagyunk, és egy horvátországi nyaralás alkalmával egy sörözős beszélgetés alkalmával dobta fel az ötletet, hogy mit szólnék, ha készítenénk közösen egy filmet a legendás Bölöni Lászlóról. Elsőre elérhetetlennek tűnt az egész, aztán sikerült felvenni Bölönivel a kapcsolatot, elkezdtünk egy levelezési folyamatot irányába, néhány hónap múlva kaptunk választ, ezután következett egy személyes találkozó.

– Ő hogy viszonyult a kezdeményezéshez?

– Az első kérdése az volt, hogy mi a célunk vele, miért gondoljuk, hogy ő megérdemel egy ilyen nagyívű munkát, meg hogy mi az, ami miatt őt a mostani fiatalok elé lehetne példaképként állítani? De ő amúgy is egy nagyon maximalista, és a dolgokat sokféleképpen átgondoló ember, úgyhogy két-három hónapra volt szükségünk ahhoz, hogy meggyőzzük: értelme van ennek a filmnek. És hogy most van értelme ennek a filmnek, amíg ez a generáció, amely között ő naggyá lett, még itt van közöttünk, és az edzői pályafutását is úgy tudtuk lefilmezni, hogy a nyomában loholtunk hetente-kéthetente egy-két kamerával. És hangsúlyozom, hogy ha nem lettek volna ilyen alkotótársaim, mint dr. Kollarik Tamás rendező és Novák Tamás producer nem is hiszem, hogy egyedül bele mertem volna vágni ebbe a történetbe.

Forgatások Axel Witsel-től Valentin Ceaușescu-ig

 – A Nemzeti Filmintézet és a Bethlen Gábor Alap támogatásával mertünk belevágni ebbe a projektbe, és az általuk finanszírozott alapok segítségével a forgatás teljes költségvetését állni tudtuk. És el kell gondolni, hogy 2,5 éven át jártuk keresztül-kasul Európát, számtalan világsztárral sikerült találkoznunk. Tizenkét országban jártunk, több, mint 50 nagyvárosban forgattunk, olyan sztárok otthonába leshettünk be, ahova a hétköznapi halandónak esélye nincs betekinteni. Mindezt Bölöni Lászlónak köszönhetjük, hiszen előtte megnyíltak ezek az ajtók. Nélküle nem jutsz el egy Raphael Varane-hoz, Axel Witsel pedig a saját otthonában fogadott…

– Volt olyan aki nem vállalta a forgatást?

– Egy-két név maradt ki a történetből, de nem azért, mert nem vállalta. Igyekeztünk azokat megszólaltatni, akiknek a futballista kerrierjében meghatározó volt Bölöni, mint edző – ezeket mind beemeltük, illetve az egykori pályatársak. Sőt, a film egyik kuriózuma, hogy Valentin Ceausescut is leültetjük a kamera elé, aki nem igazán szeret nyilatkozni, és ő volt 1986-ban a BEK-döntő győztes Steaua patrónusa, ahogy ő fogalmaz “a nevével védte őket”, és ő látta meg ebben a csapatban a lehetőségét annak, hogy megnyerhetik a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Természetesen amikor feldobta ezt a srácoknak, akkor mindenki nevetett, hogy egy kicsit túlgondolja a dolgokat…

De egyetlenegy nagy hiányzónk még van, és 200 ezerrel dolgozunk az ügyön: rettentően nehéz történet, Cristiano Ronaldoról van szó, hiszen Bölöni nevét nagyon sokan, főleg a fiatalabb generáció szinte kizárólag Ronaldo felfedezéséhez köti. De tudni kell Ronaldo-ról, hogy ő nem egy világsztár futballista, hanem ő egyszemélyben egy legenda és egy pénzgyár, nagyon körülményes egyáltalán kapcsolatba kerülni vele, de jópár vonalon még dolgozunk ezen a szálon, és még mindig reménykedünk benne. Azt hozzáteszem, hogy a nézők nem fogják érezni a hiányát a filmben, mert a nővére, Bölöni, és sok mindenki beszél róla és archív felvételeken is megjeleneik majd. Megvan például a legelső gól, amit lőtt a Sporting színeiben 17 évesen, Bölöninek az öröme a kispadon, de ettől függetlenül még mindig reménykedünk benne, hogy még egy repülés hátravan…

Marosvásárhelyi kötődések

– Az RMDSZ Maros megyei és marosvásárhelyi vezetői, Csibi Attila Zoltán és Kovács Mihály Levente vállalta, hogy a megyei tanács, illetve a városi önkormányzat is hozzájáruljon a Marosvásárhelyről elszármazott 102-szeres válogatott BEK-győztes futballista, majd későbbi sikeredző életéről szóló film támogatását. Mint korábban hírül adtuk, felháborítónak és egyben másokkal szemben igazságtalannak tartja Dan Maşca, hogy Marosvásárhely és Maros megye önkormányzata közpénzből támogatná a Bölöni-film befejezését. A Szabademberek Pártja (POL) elnöke és helyi képviselője szerint a Bölöni-film szerzői is nyugodtan pályázhattak volna Romániában is filmalapra szánt állami támogatásra, így nem kellett volna az önkormányzatokat terheljék efféle kiadásokkal. Ebből kerekedett egy kisebb botrány a közösségi médiában.

– Meglepődve hallom, hogy botrány lett ebből, nem tudtam róla, és azt azért tegyük hozzá, hogy a Nemzeti Filmintézet és a Bethlen Gábor Alap, amelyek tulajdonképpen magyar állami pénzek, több mint 100 millió forinttal támogatták a filmet. Tehát ha a magyar államnak fontos a Bölöni film, akkor nem fontos a marosvásárhelyi, illetve Maros megyei önkormányzatnak? Ezt nem tudom elképzelni… Csak gondoljunk bele, hogy van-e még köztünk olyan élő erdélyi ember, akiről egy ilyen filmet lehetne készíteni? Szerinten nagyon kéne keresgélnünk, hogy találjunk még valakit, aki ilyen életpályát futott be és ilyen sikereket ért el, ilyen sokmindent letett az asztalra…

– Hogyan kapcsolódik a film Marosvásárhelyhez, hiszen Budapest és Bukarest mellett itt is lesz ünnepélyes bemutató?

– Hogy Bölöni hogyan kötődik Marosvásárhelyhez, az a filmből nagyon szépen kidomborodik: amellett, hogy itt született, fontos elmondani, hogy az utóbbi időszakban az otthona Nizza, vagy Nancy, ahol a lánya lakik, vagy éppen a klub ahol edz, Budapesten él a teljes rokonsága, az édesanyja. Marosvásárhelyre jár amúgy a legkevesebbet, de itt vannak a legfontosabb dolgok – tulajdonképpen lelövök ezzel egy poént a filmből,  de pont így fogalmaz: Nizzában várja az otthona, Nancy-ban a lánya, Budapesten a teljes rokonság, Marosvásárhelyen pedig várják a gyökerek. És ő tulajdonképpen minden sikerét innen eredezteti, az itteni neveltetés, az ifjúság évei, a focisikerek – ebből állt össze a személyiség, aki később Bölöni László lett, és edzőként is ilyen sikereket tudott elérni.

És nagyon köszönjük a Maros megyei, illetve a marosvásárhelyi tanácsnak, hogy nyitottak erre, aztán majd a részleteket ezután fogjuk megbeszélni. De nagyon reméljük, hogy akik beálltak mögénk, nem fognak kihátrálni, és áprilisban a marosvásárhelyi mozikban is látható lesz a film, és reméljük, hogy Bölöni Lászlót is a legtöbb kiemelt erdélyi helyszínre el fogjuk tudni vinni magunkkal.

“Remegett az egész stáb… “

-Milyen volt Bölönivel dolgzoni?

– Nem volt egyszerű, a forgatások jó része aktív edző korában zajlott, úgy kellett vele egyeztetni, hogy ő közben keményen dolgozott. Ráadsul akikkel találkoznunk kellett azok is világsztárok, tehát olyan is volt, hogy szerdán szóltak, hogy pénteken Nagy Britanniában kell lennünk Manchester-ben, mert akkor tudnak fogadni bennünket, és én akkor jöttem rá, hogy nekem éppen lejárt az útlevelem… Szóval mozgalmas is volt, számtalan szenzációs helyen jártunk, fantasztikus emberekkel találkozhattunk. Rengeteg gyönyörű tengert láttam messziről, de az ujjamat sem tudtam belemártani, mert erre nem volt idő – sokszor megérkeztünk, forgattunk és indultunk is vissza a reptérre. Öt-hat fős stábbal utaztunk, nem volt egyszerű a repülőtereken a felszereléssel utazni, ilyenkor nagyon be kell osztani az időt, mert horribilis összegekbe kerültek így is ezek a kiszállások, de örülök, hogy most már az alagút végén látjuk a fényt.

 – Bölöni László megnézte a film munkaváltozatát. Köztudottan igényes ember, izgultatok, hogy mit szól majd hozzá és mi van, ha nem lesz elégedett?

– Nem engedhettük meg magunknak azt a luxust, hogy ne nézze meg ezt a “fércelt” verziót, mert szükségünk volt a véleményére ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. És igen, remegett az egész stáb, két óráig imádkoztunk, hogy mi van akkor, ha azt mondja, hogy ez nem jó. Úgy történt, hogy leült egy füzettel és egy tollal, hogy akkor most jegyzetelni fogja a hibákat. Olyan tíz perc után lekerült előbb a füzet, aztán a toll, és nézte könnyes szemmel végig. Na onnan már megnyugodtunk. De azóta nagyon sokat változott a film, de “átment”rajta a történet, és onnan kezdve bátrabban tudtunk nekifogni az utómunkáknak.

– Szerinted melyek azok a tulajdonságok, amelyek különleges emberré teszik Bölöni Lászlót?

– Tehetség, munka, intelligencia és kitartás – ezek a legfőbb jellemzői. És az, hogy ő már évizedekkel ezelőtt, aktív futballista korában úgy tekintett a profi focista életformára, ahogy akkoriban nem volt szokás, ahogy ez csak manapság történik – mindent ennek a célnak rendelt alá.

A tervek szerint dr. Kollarik Tamás és Szabó Attila egész estés produkciója három díszbemutatóban részesülne: Budapest, Bukarest és Marosvásárhely lenne a sorrend, de, természetesen, máshol is vetítenék.

Fotók: Szabó Attila archívuma