Egérinvázió a 10. emeleten

Marosvásárhelyen már nem csak a konténerek közt rohangálnak egerek és patkányok, sok helyen ezek ellepték a tömbházak pincéjét is. Van, ahol a lakásokba is felmerészkednek. A Mimóza-közben akár a 10. emeletre is.

Mimóza 3. szám: nem a Hidegvölgy, de még csak nem is az Ady vagy Meggyesfalva, hanem a belvárosi Budai Nagy Antal negyed. Aránylag csendes, tiszta, rendezett. Egy kőhajításnyira a főtértől. A tízemeletes tömbházat mégis ellepték az egerek. Nem csak a pincét, hanem a felsőbb szinteket is. P. István és családja a 10. emeleten lakik. „Amikor az emeletről a szomszédok arról kezdtek mesélni, hogy egerekre vadásznak a lakásban, nagyot nevettem. Azt hittem, viccelnek. Azóta már nálunk is megjelentek. Öt csapdát állítottam fel, és hét egeret fogtam” – kereste meg panaszával a Vásárhely.ma-t a budais lakó. P. István közel húsz éve költözött a Mimóza 3. szám alá, azelőtt a szemközti tömbházban lakott. Mint mondja, sem ő, sem szomszédai soha ilyen gonddal nem szembesültek. Az érintettek egyöntetűen az idei szemétmizériával indokolják a történteket.

Elmenekült a saját lakásából

István teljesen „szétszedte” a lakását, fertőtlenített, és amikor azt hitte, hogy véget vetett a kálváriának, minden kezdődött elölről: újabb és újabb egerek jelentek meg. Ekkor úgy döntött, hogy feleségével és kisebbik fiával egy ideig kiköltözik a Bedében vásárolt parasztházába, és onnan ingázik a munkába. „Belefáradtunk, beleundorodtunk. A feleségem azt mondta, hogy ő már rajzfilmen sem akar egeret látni” – vázolta a helyzetet P. István. Egyedül a nagyobbik fia maradt otthon és zárkózott be a szobájába. Mint kiderült, neki is „jutott” az egércsaládból, így naponta újabb és újabb csapdákat kell állítania.

 Kárnak, szemétnek és egérnek nincs gazdája

A jelenségért – hisz nem egyedi esetről van szó –, mint várható volt, senki nem vállalja a felelősséget. A városháza is, a lakótársulás is elvégezte a maga feladatát, de a jelek szerint még sincs kellő látszata. Marosvásárhely-szerte május 17-től 15.600, az egészségügyi minisztérium által láttamozott rágcsálóirtó mérget tartalmazó dobozt helyeztek ki a szeméttelepek környékén, tömbházak között, parkokban, köztereken. A rovarirtás is zajlik az egész város területén.

Mindemellett egyértelmű, hogy az egerek és patkányok nem laboratóriumokból származnak, hanem a lakónegyedi szeméttelepek „szüleményei”. Feltettük a kérdést, hogy a városháza, mint olyan entitás, amellyel Vásárhely lakói fizetéses szerződési viszonyban állnak a rendszeres szemételhordást illetően, felelősnek érzi-e magát a kialakult helyzetért? Borsos Csaba sajtószóvivő a hulladékgazdálkodással megbízott ADI Elecolect-re és a szolgáltatóra hárított. „Marosvásárhely önkormányzata 2008 óta az ADI Ecolect része. A törvény értelmében ez a társulás választja ki a szolgáltatót a háztartási hulladékok, azaz a környékbeli vagy egyéni háztartásokból származó hulladékok begyűjtésére. Szintén a törvény értelmében a városházán kell fizetni a szemétdíjat, de a szerződéses viszonya a szolgáltatóval az Ecolectnek van, tehát az ő felelősségük ellenőrizni a szolgáltatás minőségét a feladatfüzet és a szerződés szerint” – ismertette a polgármesteri hivatal álláspontját a városházi illetékes, hozzátéve, hogy az önkormányzat csak az utcaseprési szerződést kezeli, ahol minden eszközzel rendelkezik a szolgáltatás ellenőrzésére. Soós Zoltán sajtósa azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy Marosvásárhelyen egy új szolgáltató dolgozik, amely már hetekkel ezelőtt elkezdte a város takarítását.

Ráadásul, amint Borsos Csaba mondta, a tavaly óta a törvény nem teszi lehetővé, hogy az önkormányzat a lakótársulásoknál rovar- és rágcsálóirtást végezzen. „Mi csak közterületen végezhetünk ilyen munkálatokat, magánterületen nem. A tömbházak magánterületnek számítanak” – fejtette ki a városháza szóvivője. A Budaiban a tulajdonosi társulás vezetősége azt állítja, az alagsorba az idén kétszer is helyeztek el mérget. Hogy mi történik a lakásokba, az már nem tartozik rájuk, mondják, minden család maga kell hogy gondoskodjon otthona fertőtlenítéséről.

Fotó: P.István