Mindig nagyon várom a karácsonyt, mert ez a kedvenc ünnepem. Ilyenkor minden csillog-villog, szebbnél szebb gömbök kerülnek elő a dobozból és az egész város pompázik a kidíszített fényektől.
Olyan 6-7 éves lehettem, ha jól emlékszem, amikor nagyon vártam az angyalkát, sokat kérdezősködtem anyukámtól, hogy én mért nem láthatom az angyalkát és hogy hogy néz ki. Ő elmesélte, hogy nagyon szép, kedves, fehér csillogó szárnyai vannak és ő mindig ott van velünk, vigyáz ránk és mindent lát. De akkor én miért nem láthatom ?
A nagyimnál karácsonyoztunk abban az évben, amikor elhatároztam, hogy én most meg fogom lesni az angyalkát, addig el nem mozdulok a fa mellől, míg nem látom az angyalt. Ott volt az unokatesóm is, a fa a nappaliban villogott pompás díszekkel, a nagyim a szüleimmel a konyhában sürgött-forgott, nagy készülődés volt ott, én az előtérből figyeltem a nappali ajtaját, hogy mikor lép be már az angyalka.
Nagyon izgatottan vártuk az unokatestvéremmel, mikor egyszer csak megpillantottam egy halvány fényt, egy fehér angyalka-forma járkált ott a karácsonyfa körül. Berohantam a nappaliba, a fa alatt tele volt sok-sok ajándékkal és mindenkinek rajta volt a neve az ajándékon. Hangosan kiáltottam, hogy én láttam az angyalt, annyira biztos voltam benne, hogy még az anyukám is meglepődött rajtam, hiszen mindig azt mondta, az angyalkát nem láthatjuk, mert ő meglepetést akar szerezni a gyerekeknek és neki ilyenkor nagyon sok ideje nincs is, mert sok-sok gyerekhez kell még eljusson. Nagyon boldog voltam aznap este, sokat gondolkoztam elalvás előtt, hogy ez a kis törékeny angyal, hogy tud repülni azzal a sok ajándékkal?
Megkérdeztem anyukámat, hogy hogy létezik, hogy én láttam az angyalt? Mert én még most is biztos vagyok benne, hogy akkor én láttam! Anyum erre azt válaszolta, hogy csodák vannak és léteznek, ha hiszünk bennük.
Én azóta hiszek a csodákban és ha nincs is karácsony, mikor felmérőt kell írni az iskolában és nagyon izgatott vagyok, mindig azt mondogatom magamban: ,,ó te kis angyalkám tégy egy csodát, hogy egy jó felmérőt írhassak”.
Ambrus Kitti, VII. C. osztályos tanuló, George Coșbuc Általános Iskola, Marosvásárhely
Kedves szülők, kedves gyerekek, a Vásárhely.ma az Önök, a Ti segítségetekkel szeretne karácsonyi hangulatot teremteni a témához illő versek, mesék vagy rajzok közlésével. A szerkesztői munkacsoport értékelése után, amennyiben megfelel a minimális szerkesztői/alkotói elvárásoknak, az alkotás felkerül a Vásárhely.ma oldalra. Az alkotásokat a maros@vasarhely.ma emailcímre várjuk.