Csendes nap Parajdon

Sokan kérdik tőlem, még mindig, hogy hogyan lehet új életet kezdeni vidéken 16 év bukaresti lét után. Ha az elmúlt három Harasztkeréken töltött évet tömören összegezném, akkor a nagyon aktív társasági élet jelzőt tenném melléje és, persze a csodás mezőgazdasági tevékenység nyújtotta elégedettséget.

Pontosan február 19-én töltöttünk meg három évvel ezelőtt két nagy autót és költöztem ki macskástól mindenestől Harasztkerékre. Másnap, amikor doboz doboz hátán állt a házban és csak stratégiai ösvényeken keresztül lehetett közlekedni a szobák között, a segítőkész rokonok bejelentették, hogy itt az ideje néhány óra szünetnek, mondták, hogy valahonnan bányásszam elő a fürdőruhát és elvittek Parajdra wellnesszezni. Így visszanézve, életmentő hatása volt a rövid lubickolásnak, a sok hónapos fáradtság bizony felgyűlt, szóval kellett a pihenő.

Azóta eltelt három év, s ha nem is olvadtam be teljesen a tájba, azt hiszem sikerült többé-kevésbé beilleszkedni, mi több, erre a három éves évfordulóra szintén Parajdon került sor, ám ezúttal nem az üdülőtelep medencéjében.

Az Urbán Andor Református Konferencia és Üdülő Központ adott otthon a Nagy István, falunk református lelkésze által szervezett csendes hétvégének, amelynek egyik napján én is résztvehettem. Nagyon meglepődtem, amikor alig találtam ülőhelyet a tágas teremben, de mint kiderült, ez természetes, hiszen Erdély három vidékéről érkezett a csaknem 60 résztvevő: Harasztkerékről, a Szilágyságból és Kalotaszegről.

A két napos vallásos esemény meghívottja Bódis Miklós hátszegi református lelkész és felesége, Etelka volt. A Mécses együttes szolgálatával indult a két napos rendezvény, majd a szorványból érkező lelkipásztor hirdetett igét, felelevenítve Sámson és Delila történetét.

Több csoportos tevékenységre is sor került a csendes hétvégén, ahol a résztvevők többek között a kiválasztottság kérdésköréből kiindulva, saját történeteiken keresztül világítottak rá Isten jelenlétére a hétköznapok, a nehézségek, betegségek és más kihívások legyőzésében.

Érdekes és egyben megható volt látni, hogy a különböző tájakról érkező résztvevők milyen gyorsan megnyílnak egymásnak, a két nap leforgása alatt pedig sikerült egységes közösséggé alakulni, amelynek homogenitását pontosan a sokszínűség, több generáció képviselőinek részvétele biztosította. Mivel több helyről is megfogalmazódótt az igény, ezért a résztvevők közösen imádkoztak beteg ismerőseik felépüléséért, a nehézséggel küzködőkért, a fiatalok tisztánlátásáért és a kísértések legyőzéséért.

A csendes napok tehát nagyon aktívan teltek el, igazából a külvilág zaja rekedt csak ki ebből a közösségből és a meghitt együttlét, a közösséghez tartozás, a hit ereje nyomta rá bélyegét a Parajdon összegyűlt résztvevőkre.