Antal ErikaHa az ember elfárad a nagyvárosok zajától, a sűrű turistatömegektől, akkor látogasson el Colmarba, amelyet sokan a ,,legelzászibb” városnak tartanak. Nagy történelmi múltra tekint vissza, Nagy Károly óta a királyok kedvelt városa, nevét a királyi palota egyik tornyáról, a galambok tornyáról kapta.
Franciaország északkeleti részén, Grand Est régióban fekszik, a korábban Elzász régióban, Haut-Rhin megye székhelye. Polgárai sok csatát vívtak szabadságukért, lelkes támogatói voltak a szabadság és a francia forradalom eszméinek. Egy ideig Voltaire számára is ez a város adott lakóhelyet. 1870 után német birtokba került, majd 1945 után lett ismét Franciaország része lett.
Az óváros az UNESCO Világörökség részét képezi. Különös hangulatú, színes, fakeretes házai között sétálva az ember úgy érzi magát, mintha beszippantották volna gyerekkora meséskönyveinek lapjai.
Legrégebbi házai még a 14-ik századból származnak. A homlokzatokon, vagy a bejáratokon feltüntetett évszámokat olvasgatva, 1341, 1453, vagy 1550 …. belegondolunk, hogy a mi vidékünkön, a mi városunkban, mi is volt akkoriban….
Adott a Kolozsvár és Bázel között rendszeresen közlekedő fapados járat, tehát nem nehéz megközelíteni, hiszen Bázeltől körülbelül egy óra vonattal, Zürichból pedig két órányi távolságra van.
Mivel a turisták felfedezték ezt a franciaországi kisvárost is, inkább tavasszal, vagy ősszel ajánlott meglátogatni, annak, aki kerülni szeretné a tömeget. A turistaszezonon kívül békés, nyugodt kisváros jellegű hangulat jellemezte, ahol megihat egy kávét az utazó, vagy elbeszélgethet a könyvesbolt eladójával.
A sok-sok terasz, kávéző, söröző, pékség és cukrászda, a könyvesboltok, a panziók mind-mind sajátos cégérekkel keltik fel magukra a figyelmet.
Igazi mesebeli város, ahol könnyen elcsábulhat az utazó egy-egy pékség előtt elhaladva.
Márciusban még hűvös van, kell a nagykabát és a sapka, de inkább így, amikor még nem kell kerülgetni az emberáradatot.
A belváros terei, utcácskái ,,természetesen” forgalommentesek, csak a gyalogosoké.
