Bunyevác utca, kóló és cigánytánc

Igaz, hogy nem főztek olyan sok halászlét, mint az előző években, a 26. Halfőző Fesztiválról mégis elmondható, hogy ez alkalommal is sikerült megszólítania a bajaiakat és nem-bajaiakat. A baráti találkozások, a jó hangulat jellemezte a háromnapos rendezvényt Marosvásárhely testvértelepülésén.

Csütörtök este még csak a koncerteké volt a főszerep. Baja belvárosában, a Szent Háromság téren már kihelyezték az asztalokat és padokat, a tűzifát és a tálcákat, amelyben szombaton tüzet gyújtottak. A színpad is állt már. A terek, az utcák, a sétálóutca tele volt emberekkel, fiatalokkal és idősekkel, mintha egy mediterrán településen jártunk volna, ahol estefelé kezdődik az igazi élet, mikor kissé enyhül a nagy meleg. A koncerteknek a Petőfi-sziget adott helyet.

Pénteken este már a belvárosi nagyszínpadon is felcsendültek a slágerek és a készülődés is megélénkült. A halasnál a halért jó előre fel kellett iratkozni, ugyanott gyufatésztát és piros paprikát is lehetett venni, az eladó pontosan megmondta, hány személyre mennyit kell számolni.

Bunyevác utca

Sok bajai otthon főzte meg a hagyományos halászlét, a térre jóval kevesebben mentek ki főzni, mint az előző években. Sokan jöttek azonban más városokból, például Szabadkáról egy egész nagy csapat érkezett, jókedvűen vonultak be az előre lefoglalt asztalukhoz, hogy a délután fél 6-ra időzített tűzgyújtáson ők is begyújthassanak az előkészített bográcsuk alá.

Vendéglátóink külön felhívták a figyelmünket a bunyevác utcára, ahol jellegzetes bunyevác dalokat hallgattunk, horvát nyelven énekeltek az együttesek. Erdélyből Bajára áttelepült kolléganővel, Sándor Boglárkával, a Baja hangja újságírójával jártuk körbe a teret, az utcákat.

A háromnapos fesztivál alatt megfigyeltük, hogy:

– sok rendőr és biztonsági ember felügyelte a biztonságot

– annak ellenére, hogy a központi teret, pár utcát és a Petőfi-szigetet lezárták a gépkocsiforgalom elől, sokan csodálkoztak és megpróbáltak mégis autóval eljutni céljukhoz

– nagyon sokan a közeli vegyes boltból vásároltak sört és nem az árusoktól, ahol állítólag négy-ötszörös áron kínáltak egy pohár hűsítő nedűt

– az emberek, ha találkoztak, örültek egymásnak, hangosan üdvözölték egymást, kisebb-nagyobb csoportok alakultak ki egy-egy találkozás során

– éjjel az ablakunk alatt cigányzenét játszott valaki és egy kisebb társaság cigánytáncot járt

– egy másik alkalommal szerb zenére járták a kólót, a szerb körtáncot

– mi is sok ismerőssel találkoztunk

A bajai haszlé titka

A sajátos bajai halászlé történetét vendéglátónk, Matkovits Kornél nyugalmazott könyvtárigazgatótól ismerjük: a Dunán halászó férfiak a dunai malmokban halért cserébe lisztet kaptak, amiből asszonyaik ú.n. gyufatésztát készítettek. A hal adott volt, hagymát, piros paprikát és sót adtak hozzá, a Duna vízében megfőzték, a levet tésztával dúsították. Ma is úgy tálalják, hogy előbb a levet tésztéval (laskával) és utána külön fogyasztják a halat.