A Sepsiszentgyörgyön megjelenő Székely Nemzet 1885. január 1-jei számában találtam bizonyos Jánó Lajos nevű szerző kedélyes mondatok szendvicsébe pakolt négysoros rigmusait. Némi (időszerűsítő) körmöcsöléssel adom tovább. A szokványon túl: maga az üzenet csaknem másfél évszázad múltán is döbbenetesen érvényes…
*
Mottó
Minden érdekes, ha új.
Még talán az év is.
Reményt táplál szívében
Az ifjú s a vén is.
Nincs ember, ki az új évtől
Valamit ne várna,
A szerény igénynek is
Nagy a foka már ma.
Míg az öregek a múltban
Keresik az élvet,
Az ifjak a szép jövőért
Várják az újévet.
Sokat szenvedett hazánknak
Legyen legszebb éke:
Áldást hozó szabadság,
Egyetértés, béke.
Amit a föld megígér,
Ne vegye az ég el;
Kalász, gerezd, bánya mélye
Fizessen bőséggel.
A jólét mellett jusson
Divatra is holmi,
S ne kelljen az adósság
Terhét tovább tolni.
Virágozzon egészség
Népünknek javára,
Ne költsük a pénzünket
Kórház s patikára.
Legyen az életünk üde,
Mint havasi túra,
Kormányozzon a tudás
És a bölcs kultúra.
Boldogságot, emberek,
Szívünk míg csak dobban –,
Az új esztendőben is
Ez legyen a program!