Lengyel ErikaKorábban már meséltem, hogy barátainkkal terveztünk egy ausztriai kirándulást, amibe feltétlenül benne kellett, hogy legyen Pandorf és a bécsi karácsonyi vásár.
Ha nagyon rövid akarnék lenni a beszámolóval, akkor annyit mondanék, hogy csak a hó hiányzott, hogy mesebeli hangulat telepedjen Ausztria fővárosára. Mindenhol karácsonyi fényekkel, ünnepi dalokkal és nagyon sok magyarral találkozhattunk a villámlátogatás alkalmával.
Körültekintően az autót időben leparkoltuk, hogy ne a vásár környékén keresgéljük a parkolási lehetőségeket és gyalog indultunk először a Stephan’s dome tér felé, ahová térkép sem kellett, a tömeg vitt magával. Bár az internetes feljegyzések szerint mesés hangulatba kellett volna csöppenjünk, kiábrándulva tapasztalhattuk, hogy ez a karácsonyi vásár még csak meg sem közelíti akár a kecskeméti, akár a marosvásárhelyi karácsonyi vásárt.
Legelőszőr bementünk a dómban, ahol éppen mise volt, utána pedig elkezdtünk fotózkódni, keresgélni a mesebeli bécsi karácsonyi vásárt… Hiába.
Szegényesen feldíszített faházikókban lehetett vásárolni ezt-azt – gömböket, édességet, dísztárgyakat és kaját. A hagyományos osztrák kolbászt azonban nem tudtuk megkóstólni, mert itt kígyóztak a leghosszabb sorok és mivel egész nap nem ettünk, nem volt türelmünk belállni ezekbe a sorokba. Ekkor fedeztük fel, hogy egy helyen lehet leveseket is vásárolni: sütőtök krémleves, fokhagyma krémleves és gulyásleves volt a kínálat, ezeket kis cipókban szolgálták fel. Mivel itt nem voltak olyan sokan, hamar vásároltunk egy-egy gulyáslevest, ami egyrészt nagyon ízletes volt, másrést viszont jól felmelegített minket a hideg, szeles estén. Hamar bekaptuk az estebédet és barátaim közben elkezdték a telefonon keresgélni, hogy van-e más karácsonyi vásár Bécsben. Tudtuk, hogy van egy a Schönbrunn kastélynál is, de mi valahol a város szívében töltöttük volna az időt. Hamar felfedezték, hogy a polgármesteri hivatal előtt van A Nagybetűs Karácsonyi vásár, így gyalogosan elindultunk a helyszínre. Amíg odaértünk, még másik két vásár is került az utunkba, de mi csak haladtunk a kivilágított utcácskákon a cél felé.
A Rathausnál viszont valóban egy mesés látvány tárult elénk, az alkalomhoz illően feldíszített vintage-autók várták az utasokat, az óriáskerék messzire megvilágította a teret, emeletes körhinta, hatamas karácsonyfa ékeskedett a polgármesteri hivatal előtt, míg a térről megcsapott a puncs és forraltbor fűszeres illata. Bevegyültünk a tömegbe, itt már bevállaltuk a sorbanállást is a forraltborért, csodáltuk a fényeket, dúdoltuk az O Tannembaum dallamát, egy picit visszamentünk a gyerekkorunkba, hiszen nem láthattunk, tapasztalhattunk ilyent annak idején. Érdekes, hogy ami az ételeket és italokat illeti, a legtöbb helyen mind biótermékeket árultak, illetve talán egy helyen kínáltak olyan portékát, ami nem volt biónak minősítve…
A forraltbor árusítók nagyon jó marketingfogásának tartom azt, hogy az italt gyönyörű piros karácsonyi csészékben szolgálták fel, amiért 5 eurós garanciát vettek el, így, aki akarta meg is tarthatta, souvenirként vihette haza a bögrét.
Számomra a legmeglepőbb az volt, hogy rengeteg magyar turistával találkoztunk Bécsben: a templomban, a vásárban, a vendéglőben, mi több, utunkba esett az Eszterházy pince is, még az 1600-as évek végéről, ahol hatalmas bécsiszeleteket szolgáltak fel és magyar nótákat húzott a prímás.
Egy szó, mint száz, Bécs gyönyörű karácsony előtt, de nemcsak: két évtizeddel ezelőtt több hetet volt alkalmam tölteni a Schönbrunn kastély szomszédságában, de télen eddig soha nem jártam itt, viszont ha egy titkos álmom valaha is valóra válik, akkor talán visszatérek például egy újévi hangverseny megtekintésére…
Szőcs Boróka
