Bölöni DomokosRózsaszínű felhők hozzák az atomfertőzést. Rózsaszínű felhőkből rózsaszínű villámok cikáznak, rózsaszínű ciklonok, tornádók és cunamik teszik mozgalmassá az életet.
Mindent elönt a rózsaszín tengerár.
Barbie-őrület rázza a fogyasztói glóbuszt. Minden szép lesz és kedves és jó és főleg – hasznos, totál mindenkinek, de főleg, na vajon mégis kinek, kiknek? Jaj, dehogy a satöbbiknek!…
Felejthető a népirtás itt és ott és mindenütt, éljen a nemzetközi parasztvakítás. Sztornózzuk a gazdasági világháború véres következményeit –, nem érdekes semmi, de semmi; csak a Nagy Rózsaszínű Szerenádon ringva buján édelegni…
Nagy magyar költőnk megrázó költeményének két sorát parafrazálva a butítás rózsaszínű köntörfalán megjelenő molinókon voltaképpen ez értelmezhető, hogy:
szív és pohár tele búval, borral, húzd rá, Barbie, ne gondolj a gonddal!
Egyáltalán, semmiféle gonddal ne gondolj, emberiség. Csak a cukisággal foglalkozz.
„Van ám olyan világ, ahol minden csodálatos! Mindig süt a nap, lenn a parton mindig lágyan hullámzik a tenger, a szörfdeszkákon, a nyugágyakban és a bulizósabb helyeken pedig sokféle, de mindig gyönyörű strandoló gyűlik össze: Barbie (Margot Robbie) és Ken (Ryan Gosling), valamint a többi Barbie és Ken. Ám még a legtökéletesebb, legrózsaszínebb, legszerelmesebb helyen is történhetnek bajok. Szerencsére Barbie nemcsak szép, hanem talpraesett is – ha kell, még a valóságos világba is elmegy, hogy megvédje a maga különleges országát. És persze sosincs egyedül: lehet, hogy Ken nem olyan éles eszű, illetve nem annyira vagány, mint ő, de van egy nagyon fontos tulajdonsága: mindig kiáll az ő Barbie-jáért, és sosem hagyja cserben.”
A filmleírás felajzottan ágyaz meg a világélvezet varázslatának, régi-új idolt köszöntve. Hiszen íme, derült égből jövő zsenicsapásként, élőszereplős Barbie-film készült, ujjongjatok, mert a szinte hihetetlennek tűnő feladatot az alkotók játékosan, szellemesen, ötletesen és nagyon sok kedves humorral oldották meg.
Muzsikáló rózsaszín tablettákat szed az emberiség.
Itt a pompás lehetőség: legyen rózsaszínű minden, minden, minden!
Töltsük fel a piacokat barbie-félékkel, abszolúte tuttira árazva a jelenséget –, a divatok divatját a szuper élet (és az édes halál) intenzív totalitásába ömlesztve.
Zengjen, harsogjon a zászlós, koszorús, kosztümös, parfümös, fesztiválos kavalkád minden kontinensen és minden kontingensben, legyen rózsaszínű a ENSZ, az EU, a nemzetek jelképei, a földek, mezők, ligetek, hegyek és völgyek, a Csomolungma csúcsa, a Mont Blanc teteje, a tűzhányók lávája, az Északi-sark fogyó jege, a parkok, vizek, tavak, üdülőhelyek, az óceánok és tengerek, a halak és a vadak, a madarak és bogarak, és tutti, tutti, tutti, de tutti minden, de minden…
És ami ma még esetleg nem, holnapra az is!
Az új világvallás rózsaszínbe borítja a kegyhelyeket, tempomokat, zsinagógákat és a mecseteket. A rendből káoszba szabaduló embert dicsőítik a tekintélyüket vesztő istenek. Telhetetlen kapzsisága, mérhetetlen hiúsága előtt hajtanak térdet a korszerűtlen szentek.
Vasmarokkal rántja össze a zanzásodó teret a rózsaszínű gonoszság.
Szerelmesen szorongatja az idő torkát a flamingó hübrisz.
Rózsaszínbe vált a háború. Rózsaszínű lövedékek nyomán hatalmas rózsaszínű robbanások pusztítják a katonákat, civileket, nőket és gyermekeket. Az áldozatokat rózsaszín koporsókba gyömöszölik; akiket pedig foglyul ejtenek, azokra rózsaszín börtönök és kínzókamrák…és a rózsaszín százötven árnyalatában pompázó éhhalál vár a rózsaszín lágerekben.
(Apró megjegyzés. A rózsaszínű villám nem is a Barbie-éra vívmánya. Kies tájainkon már a huszadik század ötvenes éveiben irodalmi divattá lépett elő a rózsaszínűség. Szelíd vihar című versében a hazug idill költőjéről így írt a boldog emlékezetű Bajor Andor: „Rózsaszín dörej. Jégeső szakad. / Vakít a villám rózsaszínű fénye; / rózsaszín költő ül a fa alatt./ Rózsaszín villám csapjon őbeléje.”)
