Nem elég, hogy este nyolckor sötét van, hanem még reggel hétkor is. Olyan érzésem van, mintha egy fél napot ellopna valaki az életünkből. Nem elég, hogy romlik a látásom, már villanyfény mellett is alig látok.
Nightbreaker 200-as izzó megy a fényszóróba, persze így is gyengus, de ha veteránmajom kellett a fenekem alá, akkor teljen a biobanánra is, meg kétszázas izzóra és benzinre is! És ez még csak a kezdet! Mi lesz itt egy-két hónap múlva? Ötkor sötét lesz? Az a gólya miért itt tett le és miért nem valami Szejseli-seszáma szigetre, ahol örök nyár van, mindig süt a nap, és fűszoknyás lányok hozzák a száraz, fehér fröccsöket? Álmodik a gyomor…
Kisütött a Nap, 21 fok van, van friss alma és szőlő, lágy kenyeret is vehetnék, ha akarnék. Látok és vidámnak látszom, sőt az is vagyok! Az élet szép itt a Kárpát-medencében. Nem túl hosszú, viszont elég jó széles, mint ahogy az egyszeri első tiszt is mondta a kapitánynak, aki keresztbe tette le a gépet a kifutón.
A lemenő napnak is van ereje… A vénasszonyok nyara is nyár. Egy kicsit sárgább, egy kicsit savanyúbb, de a mienk. S ha jön a közelítő tél, bár csak egy nap legyen mínusz 20 fok és hó! S ha nem, legyen locspocs. Barátaim! Ne zúgolódjunk a megváltozhatatlan dolgok végett! Örüljünk annak, amink van! Hála és béke!