Az ajtó nem a kilincstől nyílik – elballagtak a magyar orvostanhallgatók

Több mint 300 végzős, orvos-, gyógyszerész-, fogorvos-, egészségügyi asszisztens hallgató vett részt szerda délelőtt a Studium Prospero Alapítvány által a Vártemplomban szervezett ballagási ünnepségen. Az ünnepi szónokok mindenkit arra biztattak, legyenek jó orvosok és ne feledjék gyökereiket. 

Megtelt a Vártemplom szerda délelőtt, ahogy a Gaudeamus dallamára több mint 300 diák, magyar orvos-, gyógyszerész-, fogorvos- és egészségügyi asszisztens végzős hallgató vonult be a szülők és hozzátartozók sorfala között. A Studium Prospero Alapítvány által szervezett ballagási ünnepségen Henter György református lelkipásztor házigazdaként köszöntötte a jelenlevőket, arról beszélt, hogy az ajtó nem a kilincstől nyílik, hanem az orvosok arcán megjelenő mosolytól, a biztató szótól, amit embertársaiknak mondanak.

Az ökumenikus istentisztelet után dr. Nagy Előd rektorhelyettes köszöntötte a ballagókat, ahogy fogalmazott, ha mottót kellene választania, akkor az a tanulás, tudás, műveltség, anyanyelv és lélek lenne. A tanulás jelentőségéről, a tudásnak a sok-sok küzdelemmel történő megszerzéséről beszélt, arról, hogy szép és nehéz, felelősséggel járó hivatást választottak a most végző diákok, akik számára a diagnózis megállapítása, a terápia felállítása, vagy a betegség megelőzése mellett a nyelvi tájékozottságot, a szakmán belüli és kívüli készségek megszerzését is fontosnak tartotta.

A szülőföldön maradni

Dr. Vass Levente, a Studium Prospero Alapítvány ügyvezető elnöke Ady Endre soraival indította ünnepi beszédét: „Ős, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem. Ez a magyar ugar”, majd hozzátette, hogy nincs olyan végzős, oktató, szülő, aki ne ismerné e sorokat, ne tudná, hogy ki írta. „Az erdélyi magyar kisebbségi létben az a kérdés, hogy egyeszerre tudunk-e családapák, családanyák, jó orvosok, civilek lenni” – tette fel a kérdést Vass Levente, arra biztatva mindenkit, hogy merje vállalni az identitását bárhová is sodorja az élet a Kárpát-medencében, vagy még azon is túl. „Képesek vagyunk-e Adyval egyszerre liberálisan innovatívak lenni és kimondani őszintén a véleményünket minden helyzetben tisztességgel és alázattal, nem sértve, nem bántva nemet mondani, ha szükség” – fűzte tovább gondolatait a szónok, aki arra biztatott mindenkit, hogy erős munkával és kitartással vívja ki a közösség és a betegei elismerését, ugyanakkor őrizze a gyökereit, ne feledkezzen meg arról soha, hogy a gyökerei itt vannak, itt is születnek gyerekek. Nem elballagtak a végzősök, tette hozzá Vass Levente, hanem beballagtak, hiszen az egyetem padjaiból a rezidens orvosok szövetségének a tagjaivá válnak hamarosan. A szülőföldön való maradást hangsúlyozta az ügyvezető elnök, azt, hogy a Studium Prospero Alapítvány akár 5-10 évre szóló lakhatási támogatással segíti azokat a pályakezdőket, akik úgy döntenek, hogy szülőföldjükön maradnak hivatásukat gyakorolni. Végül egy Farkas Árpád verssorral zárta a köszöntőbeszédét: „Szedd össze magad, indulj. Kezed ügyében minden: a táj, a bot meg ez a mitikus keleti szél. Legfennebb megcsusszansz még egyszer a szakadékok széleinél.”

A ballagás további köszöntőkkel, a díszoklevelek átvételével, a kimagasló tanulmányi eredményeket elért diákok díjazásával folytatódott. A Magyar és a Székely Himnusz eléneklésével ért véget.

A várteplomi ünnepséget élőben közvetítte a Studium Prospero Alapítvány, a felvétel a Facebook-oldalán megtekinthető.