Kulcsár AndreaA májusban tragikus hirtelenséggel elhunyt Gabi Cadariu emlékének ajánlja a Marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház fennálásának 75. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozatot, amely hazai és maygarországi, román és magyar társulatok produkcióinak színes kavalkádjával várta a kicsiket és nagyokat, ugyanis a piciknek szánt produkcióktól a felnőttelőadásokig mindeféle korosztály számára vonzó volt a műsorkínálat.
– Nagyon rágóta dédelgetjük ezt az álmot, mert azért nem egyik napról a másikra tud megvalósulni egy ilyen ünnepi hét, nagyon sok meghivottal és eseménnyel, és a legszomorúbb esemény, hogy tulajdonképpen a Gabi emlékének kell felajánlanunk végül ezt az évfordulót, erről szól ez a mai egy óránk is… De azt azért ki szeretném hagsúlyozni, hogy elsősorban az életére szeretnénk emlékezni, és nem szeretnénk szomorkodni, mert a színház az egy olyan műfaj, aminek mennie kell tovább – fogalmazott a Gabi Cadariu emlékesten Székely Katalin, az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház művészeti igazgatója .
Az Ariel 75 évéből 14-et bábszínészként vett részt az intézmény életében Szabó Dániel, akinek saját bevallása szerint az élete jelentős részét képezi ma is az Ariel. Ő is, akárcsak kollégái nagy szeretettel emlékezik volt igazgatójára, amindenki által csak Gabi-ként emlegetett kúlturemberre, akinek mindenkihez volt egy-két jó szava. A legutolsó, ankarai kiszállás lett az utolsó közös emlék. “Busszal mentünk, az út eléggé hosszú volt, de az utolsó hat nap… a halála előtt három nappal érkeztünk haza Vásárhelyre. Együtt beszélgettünk, együtt söröztünk, esténként és naguon mély és őszinte beszélgetések voltak ezek és azt hiszem, hogy 14 év alatt nem volt ennyire szoros kapcsolat” – idézte fel kérésünkre az utolsó közös pillanatokat Szabó Dániel.
Akárcsak a rendezvényre szép számban érkező pálytársak, barátok, Kovács Mihály Levente is ezúttal emlékezni jött gyermekkora kedves helyszínére és az emberre, aki meghatározta az Ariel elmúlt évtizedeit: nagyon sokat tanultam tőle emberként: alázatból, becsületből, kitartásból. És hát… egy nagy betűs Ember volt Gabi, és egyszerűen mindig nagyon szerettem vele beszélgetni, függetlenül attól, hogy milyen témáról: az életről, nyilván a bábszínháznak az ügyeiről. És mindig csodáltam benne azt a fajta kitartást, ügyszeretetet, elhivatottságot amit érzett a bábszínház iránt fogalmazott.
A kollegák, akik közül ezúttal senki sem lépett fel a bábszínház színpadára, mondván, hogy az mindig is a Gabi helye volt – kivetített videofelvételeken osztották meg igazi, mély gondolataikat. Szőlősi-Pénzes Szilárd, bábszínész elmondta: “én azt hiszem, hogy az egyik legnagyobb vesztese én vagyok ennek a dolognak,lelkileg is… És egy dolog, amiért nem haragszom, csak neheztelek rá: azt ígérte, hogy elvisz a nyugdíjig…”
Gabi Cadariu fotóiból és videfelvételekből válogatott összeállításban volt jelen azon a délutánon a szeretett színházában, és második családjának tekintett kollégái között. És életre szóló úrtavalót is kapott tőle minden jelenlévő, amikor az egyik lejátszott korábbi felvételben elmondta mi lenne az ő aranyhalas kívánsága: “az aranyhal mondja el a titkát nekem, hogy én tudjam beteljesíteni másoknak a kívánságát.”
Ezt követően pedig a Képzelt riport egy amaerikai popfesztiválról közismert dallamai csendültek fel, miközben a kollégák rorra gyertyát gyújtottak a színpadon. A zeneválasztás nem volt véletlen, hiszen Gabi egyik nagy terve volt ennek a produkciónak a színpadra állítása Marosvásárhelyen. Ezt azonban már csak az égi színpadon teheti meg.
Fotók: Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház Facebook oldala
Szucher Ervin
