Anekdoták az igazán nagyokról

AZ ÜDESÉG TITKA

MARGIT (1851–1926) olasz királynénak, Umberto király nejének, igen finom és tiszta arcbőre és rózsás arcszíne volt. Egy francia követségi attasé egy alkalommal bátorságot vett magának, hogy bókot mondjon a királynénak, aki igen jó kedvében volt, s nyájasan mosolyogva így felelt a kissé merész attasénak:

– Nem a bókját akarom visszaadni, amikor megmondom, hogy arcom üdeségét semmi egyébnek sem köszönhetem, mint éppen egy francia szernek. Amit ön rajtam figyelemreméltónak talál, azt mind egy hordócska konyak okozta csupán; egy régi, még 1850-ből való tiszta termés, mely, fájdalom, már fogytán van, mert minden este kevesebb lett egy gyüszűnyivel.

A francia diplomata nem rejthette el ámulatát és így szólt:

– Felséged szavai meglepnek. Honfitársnőim ugyanis mind úgy vélik, hogy semmi sem rontja meg úgy az arc tisztaságát és szárítja úgy ki az arcbőrt, mint alkoholos ledörzsölés.

– Ah – kacagott fel jóízűen a királyné –, én nem is az arcomat dörzsölöm a jó öreg konyakkal, hanem a torkomat öntözgetem.

*

AZ ÉLET TAVASZÁRÓL

HENRY PALMERESTON LORD (1784–1805) angol államférfiútól egyszer egy hölgy megkérdezte, hogy tulajdonképpen mikor van az ember az élet tavaszán?

– Hetvenkilenc éves koráig – felelte Palmerston. Azután szomorúan hozzátette:

– Sajnos, én már túl vagyok rajta, mert már a nyolcvanadik évembe léptem.

*

EMLÉKÜL ELÉG A KÖZÖNSÉGES IS 

Johannes Brahms (1833–1897) német zeneszerző szenvedélyes dohányos volt, és állandóan a legfinomabb cigarettákat szívta. Mindazonáltal nem vetette meg a legközönségesebb és legolcsóbb cigarettákat sem, így cigarettatárcájában a drága egyiptomi cigaretták mellett állandóan tartott néhány „Sport“ cigarettát is, melyet az osztrák dohányjövedék akkoriban egy fillérért árusított. Amikor Heinrich Wolff, a jeles dalszerző kikerült a bécsi zenekonzervatóriumból, Brahms meghívta őt, és megengedte, hogy egyik legújabb szerzeményét eljátssza zongorán. Brahms ezen a napon jókedvű volt, és miután elismerve az ifjú érdemeit, néhány dicsérő szót intézett hozzá, megkérdezte, hogy dohányzik-e? Az igenlő válaszra Brahms felkiáltott:

– Akkor kap tőlem egy igen finom dolgot.

Azzal elővette cigarettatárcáját, és megkínálta egy egyiptomi cigarettával. Wolff meghatottan köszönte meg, és nagy gonddal rejtette el tárcájába.

– Miért nem szívja el azonnal? – kérdezte Brahms, ki már égő gyújtót is nyújtott feléje.

– Ezt nem szívom el – felelte az ifjú. – Elteszem emlékül. Nem mindennap történik meg, hogy valaki cigarettát kapjon Brahmstól.

– Akkor adja vissza – szólt mosolyogva Brahms, cigarettatárcáját újból felvéve. – Emlékül is, elég egy „Sport” is.