Amikor még mindenki élt, akit szerettem

A Mátyás király téri strand az idén ünnepelné fennállásának a 100. évfordulóját. Ma azonban csak egy dróthálóval körbekerített, bozóttal benőtt titokzatos hely. Az utcáról láthatók az öltözőfülkék és a ha a kerítésen bekukucskálunk, látjuk a medencét is, a startköveket is. Gyom és pocsolya a medence aljában.

Boldogok voltunk, de nem tudtuk

Ha „visszalapozunk” az időben, akkor tele élettel, vidámsággal, jókedvű strandolókkal a hely. Apák fiaikat tanítják úszni, kamasz lányok büszkén, de kicsit szégyenlősen állnak a medence szélén, tizenéves fiúk bátran ugrálnak a hideg vízbe. „Még mindenki élt, akit szerettem. Boldog voltam, a nélkül, hogy tudtam volna. Minden szabad időmet ott töltöttem nyáron.” – mondja egy olvasónk, miközben régi fényképeket mutat a ’60-as, ’70-es évekből, amikor barátaival a strandon „vagánykodott”. A fotón megörökített fiúk és lányok ma már 70-80 évesek, de van, aki már nem érte meg ezt a kort.

Nem tudja senki, mit kezdjen vele

Az egykori Voința strand területe a városé. A közelben álló vendéglátó vállalat szerette volna megszerezni, de az önkormányzat nem hagyta jóvá a telek feldarabolását. Volt egy projekt 2007-ben, egy tematikus park létesítéséről gyerekeknek, ami nem valósult meg. Később született egy elképzelés, amely szerint a sportcsarnok, a stadion, a stadion mögötti pályák összekapcsolásával létrehoznak egy összefüggő sportlétesítményt, amelynek parkolóövezetre lett volna szüksége. Úgy tervezték, hogy az egykori strand helyén parkolót építenek ki – de az kevés lett volna egy nagy létesítmény számára. Jelenleg senki nem tudja, mit kezdjen vele. A strandot már nem lehet visszacsinálni, mert nem engedi a törvény. Talán parkot lehetne ott létrehozni, némiképp a megcsonkított Liget kiegészítéseként, vagy játszóteret.

Rangos úszóversenyek színhelye

Az egykori strand építése 1923-ban mindössze hat hetet vett igénybe. Közel tízszer kevesebbet mint az olimpiai méretű fedett uszoda 2021-es átadásától a 2022-es megnyitásáig tartó időszak. A Ritz-fürdő felszámolása után és a Május 1. strand, valamint a Víkendtelep létesítése előtt a kis strand a város legnépszerűbb nyári sport- és szabadidő-létesítményének számított. Hőskorában a szomszédos Bürger-sörgyárból a medence feltöltéséhez szolgáló víz üvegcserepeket is sodort magával és számos panasz hangott el a megsérült strandolók részéről. A strandnak volt napozója, büféje, értékmegőrzője és kölcsönöztek napernyőt, illetve napozó ágyakat.

Medencéjét eredetileg mindössze vízilabda mérkőzésekre szabták. A 33 métert azonban alig egy év után 50-re hosszabbították. A Voinţa strand az 1960-as évekig számos rangos úszóverseny és vízilabda mérkőzés helyszíneként szolgált. A két világháború között, 1932-ben világcsúcsot is úsztak a medencében, rá négy évre pedig az MSE polósai 6-4-re verték a Románia Kupa elődjének számító Országos Vízilabda Kupa döntőjében a temesvári nagy riválist, a gyapjúipari gyár ILSA nevű csapatát. Az évtizedek során olyan sportikonok úsztak és vízilabdáztak a jéghideg vizű medencében, mint a háromszoros olimpikon Simon Ferenc, Daróczy László, Kiss Andor, id. Kelemen Atilla, Deák Gyula, Fülöp György, Méder Károly, Aranyossy György, Békés László és sokan mások. Egy, a Bukaresti CCA elleni rangadón, egyesek szerint 1500, mások szerint még annál is jóval több néző ült ki a medence szélére.

A 17 fokos vízben játszottak

Abban az időben az országban szinte sehol nem melegítették a medencéket, de a Voinţa strandon vízilabdázni valóságos emberkínzásnak számított. A nyolcvanas éveit taposó Fülöp Ferenc most is tisztán emlékszik arra a mérkőzésre, amelyen a vásárhelyi fiúk a Bukaresti Constructorullal szálltak medencébe – egy félidő erejéig. „Az akkori szabályoknak megfelelően vízilabda mérkőzést legalább 17 fokos vízben lehetett játszani – ami még úgy is hideg. A meccs előtt a hőmérő higanyszála még a tizenhatot sem érte el, de a legendás hírű Naşca Pepi szétszedte a szerkentyűt, levágott belőle két fokozatot, összerakta és már is megvolt a 17 fok. De az a tizenhét fok olyan tizenhét fok volt, hogy a szünet után – akkoriban két félidőt játszottunk, nem négy negyedet – a fővárosiak az öltözőben maradtak, annyira fáztak. Mi vízbe szálltunk, a játékvezető bedobta a labdát, én ráúsztam, majd a játékvezető fújt, és ezzel véget ért a mérkőzés. Meccs után az edzőnk hozatott a sarki kocsmából egy kancsó rumot és egy kancsó teát, hogy valahogy melegedjünk meg. De úgy remegett a kezünk, hogy alig tudtunk inni” – mesélte a több mint fél évszázaddal ezelőtt történteket az egykori válogatott úszó, vízilabdázó, későbbi edző.

Utoljára egy ló úszott benne

A strand közel három évtizede nem működik nyilvános fürdőhelyként. Egy 1995-ben hozott törvény értelmében ugyanis a medencék feltöltésére, valamint a zuhanyozóknál csak ivóvizet lehet használni. Az egykori szövetkezeti fürdő mindig is a tőszomszédságában lévő turbinaárok vizét használta. A Maros vizét nem csak hogy nem melegítették, de nem is szűrték. Közegészségügyi engedély híján a strand bérlője felmondta a szerződést, és a Voinţa bezárt. Utoljára egy, a 2004-es athéni olimpiai játékokra készülő sokszoros országos bajnok mégiscsak igénybe vette az ódon medencét. Nem úszó és nem vízilabdázó volt, hanem a lovas Viorel Bubău, aki itt úsztatta a sérülésből felépülő Carnaval nevű lovát. Utána már csak hajléktalanok húzódtak meg nyaranta az öltözőkabinokban.

Már nem lehet megmenteni?

A nosztalgiázók közül sokan a felújítás mellett kardoskodnak, azonban sem a fekvése, sem a kis mérete nem teszi alkalmassá, hogy 21. századi létesítményként működjön. Egy olvasónk a következőt jegyezte meg: „ha a medence évtizedeken keresztül jó volt a vásárhelyieknek, miért ne lenne jó a 21. század gyermekeinek? Ugyanis kevés átalakítással a medencét alkalmassá lehetne tenni úszás oktatásra, iskolai úszótanfolyamok szervezésére, ugyanis a Papiun kívül egyetlen marosvásárhelyi iskola sem rendelkezik úszómedencével. Talán az is megoldható lenne, hogy egy műanyag kupola fedél kerüljön a medence fölé” – mondta S.M., aki szintén a Voinţa strandon tanult meg úszni és diákként ott vizilabdázott.

A legszerencsésebb talán egy kis park kialakítása lenne, amely részben pótolná a közeli, megcsonkított Liget hiányzó részét. A hangzatos ígéretek ellenére Dorin Florea volt polgármester csak egy új, ideiglenes kerítés felállításáig jutott el. Az új városvezetés sem sieti a dolgokat: az egykori strand területén növő gaz az érdektelenség és az igénytelenség fokmérője.