Áll a bál a szüretelők között

A szőlőnek hihetetlenül sok szerepe lehet mind a felhasználását, mint a társadalmi vonzatát illetően. Gyümölcsként fogyasztható, de finom gyümölcslevet is lehet készíteni belőle vagy akár lekvárt, nem beszélve arról, hogy szőlőből készül a legnemesebb ital, a bor, ám szőlőpárlatként is fogyasztható a kemény emberek soraiban.

Ha már az embernek van szőlőse…

Nekünk is maradt egy szőlősünk a nagyszülőktől, többnyire nemes fajok, ami tavasztól őszig komoly odafigyelést és főleg munkát igényel. Mivel nem vagyok szakértő, ezért csak néhányat említenék a számos folyamatból: tavasszal ki kell kötözni, aztán egész évben vigyázni kell arra, hogy meg legyen permetezve kékköves oldattal, különben leveri a ragya, majd hónaljazni kell és pucolni. Nyilván ennél sokkal komplexebb a folyamat. A betakarítás előtt arra is kell figyelni, hogy a méhek ne egyék le, de még annál is veszélyesebbek a seregélyek, amelyek akár fél óra alatt leverhetik az egész termést.

A szüret, mint közösségi élmény

Mi idén megúsztuk ezeket a kihívásokat és október közepe táján megtartottuk a szüretet. Ez amolyan ünnepnek számít a falusi ember életében, amelyet az idén együtt ültük meg a közvetlen szomszédainkkal.

Nagyon jó társaság verődött össze, ment is a munka rendesen, jól esett a szőlő mellé egy-egy szelet kalács vagy diós kifli, ezt szoktuk fogyasztani ebédig, persze volt pálinka, a férfiaknak az erősebbikből, a hölgyeknek meggyből. Mire végeztünk, és behoztuk a szőlővel teli zsákokat és ládákat a kertből megmelegedett a csülkös töltöttkáposzta, amire természetesen elcsúszott egy pohár bor még a tavalyiból vagy a frissen préselt almalé.

Idén nagyon édes lett a szőlő, nem is emlékszem mióta nem tartottunk meg ennyi „állószőlőt”, annyira finom volt, hogy sajnáltuk beőrölni a borba.

Apja ebéd után neki is látott a borszőlő bedarálásának, másnap pedig sikerült lepréselni először, majd rá két napra, a második sajtolásnál én is alaposan kivettem a részemet. Ha erősebb lennék, azt hiszem most már egyedül is le tudnám vezetni a sajtolást. Azt is megtanultam, hogy a második préseléskor a must finomabb, mint az első felvonáskor.

Forr a bor

Azóta a must hordókban forr, olyan, mintha a vulkán készülne kitörni, fortyog-rotyog és rengeteg széndioxidot bocsájt ki, életveszélyes úgy bentmaradni a pincében, hogy azelőtt nem szellőztetünk alaposan. Hogy hogyan születik majd meg a bor, arról majd a későbbiekben fogok referálni, most egyelőre várunk, hogy forrjon ki.

S ha már a bort említem, akkor itt a másik fontos szerep: a bor összehozza az embereket, bort iszunk úrvacsora osztáskor, örömünkben, bánatunkban… És borban az igazság, ugyebár! Szóval komoly dolgok dőlnek el egy pohár bor mellett.

Kis csőszök nagy dínomdánoma

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, a szőlőnek hagyományőrző szerepe is van. Gyerekkoromban minden év fénypontjának számított a Harasztkeréken megszervezett szűreti bál: bármire képes voltam, csak éppen erről a jeles eseményről le ne maradjak. Most is élesen él az emlékezetemben az utolsó bálom itt a faluban: 17 évesen égőpiros, bokáig érő ruhában és ugyanolyan színű topánkában vonultam fel a jeles eseményen. Utána elkerültem messzeföldre, és mire visszatértem már nem szerveztek felnőtteknek szüreti bált a faluban.

Annál nagyobb volt számomra az öröm, amikor október utolsó szombatján ott lehettem az ovisoknak szervezett hatalmas bálon. Egy nappal a rendezvény előtt szekérre ültek az apró csősz legénykék meg kislányok, és nótával hívogatták a lakosságot a dínomdánomra. Kicsit nosztalgiával eltöltve léptem be a kultúrotthonba, ahol Székely Annamária óvónő több, mint harminc gyereket állított színpadra, akik a szürettel kapcsolatos, hagyományőrző előadással kedveskedtek az egybegyűlteknek. Annamária óvó néni gyerekkori barátnőm, együtt jártunk fiatalkorunkba a bálokba, lelkesen osztott meg néhány gondolatot az eseményről. „A gyermek játszva ízleli meg a szép közös alkotásának gyönyörűségét. Ezekben a játékokban tanulja meg azt is, hogy nagyobb öröm van az együttműködésben, mint a versengésben, a másik legyőzésében. Ezek a játékok békére nevelnek egy olyan világban, ahol a harc uralkodik” – mondta.

Az előadás után szőlőlopásra került sor, amiben leginkább a kis csőszök lelték örömüket, majd tombolahúzás következett, számtalan nyereménnyel, miközben a résztvevők a finomabbnál finomabb süteményekkel és szintén a gyerekkoromra emlékeztető retró szendvicsekkel kényeztették magukat.

Hazafelé visszacsengett a fülembe a kis hívogató, amelyet remélem jövőre is viszonthallok majd a következő szüreti bálon: „Gyere pajtás a szőlőbe, / Szedjünk szőlőt a kötőbe, / Piros almát kebelünkbe, / Csörgő diót a zsebünkbe.”