Advent: az ünnep, és ami mögötte van

Vasárnap elérkeztünk Advent első vasárnapjához, ezzel együtt elérkezett a várakozás időszaka. A nagyobb üzletekben már november első napjaitól tombol a karácsony, ezzel megörvendeztetve az ott dolgozókat, hogy mire beköszönt a szent ünnep, már biztosan ne akarják a piros és zöld szín kombinációját látni.

Már hetek óta lassacskán motoszkál a karácsonyi láz a főtér környékén is. A Színház téren már felállították a karácsonyfát, berendezkedtek a Mikulás napján megnyíló karácsonyi vásárra. A Bolyai téren már meg is lehet csodálni az adventi koszorút.

Mindenki készülődik, várakozik, de nem mindenki ugyanarra. A 2024-es Advent egy kicsit más.  Valóban a vasárnap esték várakozással telnek, valóban izgulunk és valóban készülődünk, talán mi sem tudjuk még igazán, hogy mire, hiszen nem tudjuk és nem derül ki még egészen pontosan az, hogy mi vár ránk. Az adventi gyertya lángjának árnyékában ott állnak a százalékok, a képviselők, az esélyek latolgatása, megannyi számadat, aminek megfejtésére az egyszerű ember már nem is vállalkozik. A karácsonyfát azért mégsem díszíthetjük idén tulipánnal.

Az Advent idén nemcsak az ünnep meghittségét és az ajándékozás örömét hozhatja, hanem olyan kérdéseket is, amelyek túlmutatnak a családi asztal körüli meghittség keretein. Egy ország is készül, de nem csupán szívvel és lélekkel, hanem talán aggódva, bizonytalanul, várakozva arra, hogy mit hoz a holnap.

Mindezek ellenére az ünnep mégis ünnep kell maradjon. A remény. Az adventi koszorún kigyulladó gyertyák fénye nemcsak a sötétséget űzi el, hanem hitet kell adjon abban, hogy bármi is vár ránk, együtt, közösségben, értékeinket megőrizve meg tudjuk oldani. Ahogy az első gyertya a hitet, a második a reményt, a harmadik az örömet, a negyedik pedig a szeretetet szimbolizálja, úgy legyen számunkra ez az Advent is egy olyan időszak, amikor visszatalálunk ezekhez az alapvető értékekhez.

Advent van. Talán másképp, de mégis ugyanúgy.