Antal ErikaSzabó T. Anna és Dragomán György, mint a Látó szépirodalmi folyóirat meghívottjai, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kistermében beszéltek az életükről, az irodalmi indulásukról, az írásról, emlékeikről és terveikről.
A Látó Irodalmi Játékok meghívottjaival, Szabó T. Annával és Dragomán Györggyel Kovács Péter Zoltán beszélgetett, aki a vers- és regényírás kulisszatitkaira, a közös indulásra, az egymásra figyelésre kérdezett rá többek közt.
A két József Attila-díjas szerző házaspár számára fontos, hogy együtt haladjanak, hogy egymást ne hagyják lemaradni. „Amikor én titkos író voltam, mint az Anna férje, ő már írt, kötetei jelentek meg, díjakot kapott” – idézte fel a kezdeteket Dragomán, aki továbbra is, az első könyve megjelenése után is, „írófeleség” maradt, de ez nem nyomasztotta őt. Arról beszélt, hogy nem hagyják egymást, hogy mindig felhúzza a másikat az, aki fent van. Mesélt arról a kis lakásról, ahol az első regényét írta és amely később egy kocsma része lett, ahová visszament később, mint a „tett helyszínére”.
Szabó T. Anna a kezdeti nehézségekről beszélt, az indulásról, arról, hogy egymás szövegeit elolvassák és szerkesztik, ami azért is fontos, mert olvasóként is és javítóként is megismerik egymás írását, segítenek egymásnak címet találni és bár eléggé különböznek egymástól, mégis léteznek párhuzamok közöttük, hatással vannak egymásra. „Olyan jó, hogy nem a semminek írsz, hogy van valaki, aki elolvassa, ha nem publikálod, még akkor is” – mondta Szabó T. Anna.
Dragomán György 13 éves kamaszként telepedett át családjával Magyarországra, akárcsak felesége, Anna. Mint mondta, ez megviselte őt, tragikusan fogta fel, ezért minden emléket összegyűjtve akarta „magával vinni” Vásárhelyt. A vásárhelyisége sok írásában, regényében benne van, akárcsak a főzőskönyveiben és történeteiben. A Szilvásgombóc című írását olvasva fel gyerekkorát, nagyszüleit idézte fel.
Szabó T. Anna is elárulta, mit jelentett a közismert kolozsvári nyelvész-nagyapa, Szabó T. Attila unokájának és szintén ismert biológus, ifjabb Szabó T. Attila lányának lenni. Mikor megismerkedtek 14-15 évesek voltak, egyikük Marosvásárhelyről, a másik Kolozsvárról érkezett és megtalálták egymásban azt a társat, akire vágytak, aki ugyanazt akarta, ugyanaz volt a vágya, író akart lenni, fontos volt számára az irodalom, a múlt, a sok hasonló emlék.
Végül a terveikről beszéltek, arról, hogy kinek milyen kötetei készültek és készülnek és írásaikból olvastak fel.
vasarhely.ma
