A hét első napján

– Jn. 20, 1-9 –

A hét első napján
mikor még sötét volt,
Mária Magdolna
a kősírhoz loholt.

Látta, hogy a követ
valaki elvette,
de azt nem tudhatta,
ki és miért tette.

Erre nagy iramban
ő Péterhez futott,
és elmondta neki
mindazt, amit tudott:

„Elvitték az Urat,
és üres a sírja,
nem láttam a testet
a megnyílott sírba’.”

Péter és a másik,
kit az Úr szeretett,
elszaladt a sírhoz,
ahogy csak lehetett.

A másik tanítvány,
mert gyorsabban futott,
a kinyílott sírhoz
így elsőnek jutott.

Benézett a sírba,
csak a gyolcsot látta,
de nem ment be oda,
mivel Pétert várta.

Megérkezett Péter,
a sírba ő bement,
gyolcsot s kendőt látott
ő is csak odabent.

Ez nem a gyolcs közt volt,
külön összefogva,
egy más helyen feküdt,
– csodálkoztak rajta.

Bement a másik is,
ki előbb ért oda,
ilyenről még eddig
nem hallott ő soha.

Látta a lepleket,
meggyőződött és hitt
annak, mit Magdolna
az imént hírül vitt.

Eddig nem értették
az Úrjézus szavát,
fel kell támadnia
legyőzve a halált.

Majd a tanítványok
gyorsan visszatértek,
és a társaiknak
mindent elbeszéltek.

+

Jézus Krisztus meghalt,
aztán fel is támadt,
az ő halálából
bő kegyelem áradt.

Jézus sírja üres,
nincsen a test benne,
de szomorú volna,
hogyha benne lenne.

Kétezer év óta
ezt hirdetjük, valljuk,
és a Megváltónknak,
Istenünknek tartjuk.

Nem kell sírhoz mennünk,
nem kell leplet látnunk,
mert minden emberben
mi most testvért látunk,

és minden testvérben
megjelenik nekünk,
úton és útfélen
találkozik velünk.

Fogadjuk be Jézust
minden embertársban,
nemcsak hittestvéren,
de mindenki másban.

Így leszünk igazán
az ő testvérei,
látja szeretetünk,
és örül is neki.

Jézus Krisztus meghalt,
meghalt és feltámadt,
minket, hívő népét
új életre támaszt.

2025. április 14.