A csészékről bizalmasan

Csészék lehetnek porcelánból, majolikából, keménycserépből, üvegből, majd elemészthetetlen műanyagból és egyéb anyagból, ugyanis, az emberi elme végtelen számú anyagot és csészét termelt ki.

Mindenkinek van, mint szempillája vagy rejtett tehetsége. Csészék annak idején komoly hivatalokat töltöttek be, a szerint, hogy milyen anyagot, egységet, folyadékot vagy plazmaállagú étket-italt-mérget, szirupos orvosságot szolgáltak fel bennük. Ezek szerint voltak teáscsészék vagy findzsák – és ennek nyomán születtek meg az olyan elragadó kifejezések, mint a findzsaszemű kutyák, s e kategóriába tartoznak még a rizsszemes porceláncsészék, a mandulaszemű ázsiaiak, kikből egyre több az amerikai a nyugati parttól befelé el egészen New-Yorkig és Floridáig, és persze ne feledjük a műfordítás egyik gyöngyét: a tehénszemű Hérát. (Nem tudjuk, ha megsértődött ezen az állandó jelzőn, de akkoriban, amikor a tehenek még sokkal nagyobb becsben állottak, mint manapság, a tehén szeme egyenesen kitüntetésnek számított. Szelíd volt és jóságos, álmosan és beleegyezően pislogott a legvadabb bika ostromára.)

Mert csészék lehetnek porcelánból, majolikából, keménycserépből, üvegből, majd elemészthetetlen műanyagból (pl. bakelit) és egyéb anyagból, ui, az emberi elme végtelen számú anyagot és csészét termelt ki. A porcelánokról külön is érdemes lenne szólni, mert készletekbe és múzeumokba tömörülnek és óriási értékre tesznek szert egy-egy művelt 18. századi felvilágosult uralkodó gyűjteményében, hogy mást ne mondjak hirtelen, mint a drezdai Grünes Gewölbét. Készülhet a távol-keleten, Sèvre-ben vagy Meissenben. Lehet herendi és/vagy Zsolnai. Mesterjeggyel. Választhatsz, ámuldozhatsz. Megfizethetetlen.

Aztán ott volnának a kávéscsészék. Amerika felfedezése előtt hiába is keresnők, de utána is sokáig inkább keleten divatozott, lett elterjedve, apró kis csészékből szürcsölték a jó törökök a kávét, amivel a Konstantinápolyban időző magyar és erdélyi követeket is megkínálták alkalomadtán a hagyományos török vendégszeretet jegyében, amely kiterjedt a lefejezéstől vagy a selyemzsinor ünnepélyes átadásától, a vajdák megkaftánozásáig és a fejedelmek megsüvegeléséig, és akkor a szegény gyanútlan erdélyiek, akik addig csak Tündérország keserédes leveit és ásványvizeit itták, kénytelenek voltak belekóstolni a feketelevesbe. Nem tetszett nekik. Ez afféle szadista ráadás volt: nem elég, hogy ezernyi veszélyen át, balkáni haramiák, tatárok kapdosása, basák basáskodása és vezírek megvesztegetése közepette, idegen nyelv nem ismerete – a magyarok nem beszéltek törökül, – a törököknek tilos volt az idegen nyelveken való szólás, Mohamed ui. semmilyen nyelven az arabon kívül nem volt hajlandó segíteni híveit és imádóit, – szóval nem elég, hogy ezernyi frász közepette bevitték az adót, aranyat, mirhát, tömjént, higanyt, rezet, sót, ezüstöt és búzát, de a végén még meg is kellett iniuk abból a semmi csanakból azt a fekete levet.

Pedig a világ lassan egyre nagyobb élvezettel és rafinériával fogyasztotta, a csészék mérete is növekedett; különféle technikák terjedtek el a homokban főzéstől a nyomás alatt kipréselt nedüig (beh utálom ezt a szót! de kénytelen vagyok leírni), presszó, kotyogó és a latte machiato (velencei álarcosbálok itala) caffé frappé (= meglepetés kávé) frappáns mondások jutalma, capuccino – kapuőröknek és kapucínusoknak titokban kolostorok mélyén… Kávéházak nyíltak és benne polgárok szórakoztak, üzleteltek, viccet mondtak, írtak remekműveket, majd az egészet üldözték, azok, aki soha nem jártak kávéházba, be sem engedték volna őket.

Szóval a csészék egyre változatosabbá váltak, fülük, alakjuk egyre merészebb formákat öltött, rokokó és barokk cirkalmakkal is megtelt, növekedett az űrtartalmuk, és alkalmassá vált a forró csoki, tej és aludttej, joghurt, levek és löttyök befogadására, zsiráfnyakúvá nyúltak, összetöpörödtek, mindenféle praktikus funkciót nélküzve; majd népi mesterek készítették kék-fehér vagy zöld, rozsdabarna  növényi díszítményekkel Korondtól Tófalváig és a tengerpartig s a Moszkva térig (pardon Széll Kálmán térig) árulva, kínálva, kint állva vagy behúzódva bódékba.

Ajándéktárgy lett, amelyre ügyes iparosok bármiféle képet rá tudtak alkalmazni, címerektől zászlókig, a himnusztól a szózatig és az országháztól az elvesztett országig. Arcok, jópofa mondások, kondások és konditermek címe kerül rá, korcsomák és csapszékek, fürdőhelyek, ivókúrák és világmárkák hirdetik bájaikat. Bármit rátehetsz. A szabadság szinonimája is lehetne. Sosem cenzurázták. Voltak már oly elvetemült polgári egyének is, akik gyűjtögetni kezdték a csészéket, a csecsemőknek szánttól az aggastyánok vidámítására szolgálókig és a jutalom-csészéket. Évfordulós csészéket. Választási csészéket. Exitpol-csészéket.

Ahogy terjedt a számítógépes világrendszer és foglalkoztatottság, úgy nőtt az ülve munkálkodók száma, az ülőmunkahelyek pedig csészét kívántak a gép mellé, mikor két program/hekkelés között szürcsölni lehetett a híg amerikai ízlésű, méretű és erősségű kávét csuprokból, amelyek személyre szabottak lettek, státusszimbólummá váltak, a konyhaszekrényeket megtöltötték, kiszorítva minden mást. Emlékcsészék, alkalmicsészék, vendégeknek felszolgált csészék, jó-nekünk-ez-is-a- reggelihez csészék, petri csészék kémikusoknak és ivócsanak régészeknek, meg ősiség kutatóknak. Na van még a WC csésze , de azt méretei miatt most mellőzzük.

Azért a legviccesebbet egy zalaegerszegi könyvtárostól hallottam néhány évtizeddel ezelőtt. A Várhegyen álló Nemzeti könyvtárat Csészényi Könyvtárnak hívják egymás között a szakma művelői.