Antal ErikaÜnnepélyes körülmények között köszöntötte Pál atyát 70. születésnapján és szerzetessé válásának 30. évfordulóján szombat este a Szent Imre plébániatemplomban a gyülekezet, a paptársai és tisztelői. A ferences atya háláját fejezte ki a születésnapi köszöntésért, ahogy életéért is.
“Az Úristen megadta, hogy 70 éves legyek” – mondta Pál atya, akit a 92 éves édesanyja jelenlétében köszöntöttek paptársai, hívei, tisztelői. Az ünnepelt felidézte édesanyja visszaemlékezését a 70 évvel ezelőtti történésekre: “1954. július 23-án, egy pénteki napon éppen aratás volt, édesanyám pedig ebédet vitt az aratóknak. A szomszédasszony szólt, Anna, vigyázzon, a kötényében hozza haza a gyermeket. És délután 4 óra fele el is kezdődtek a szülési fájdalmak, négykor pedig megszülettem” – idézte fel a hét évtizede történt eseményeket az ünnepelt, hálát adva a szép napokért, a gyermekkorért. Ahogy fogalmazott: “miért adok hálát? Mert van amiért.”
A marosssárpataki születésű, vallásos nevelésben részesülő Bakó Béla már gyerekkorától fogékony volt a szegények nehézségei iránt, a szociális érzékenységét, segítőkészségét családjától örökölte. Szászrégenben érettségizett, Marosvásárhelyen dolgozott néhány évet a kábelgyárban, majd 1975-ben megkezdte teológiai tanulmányait Gyulafehérváron, 1981-ben avatta pappá Jakab Antal megyéspüspök. 1994-ben tette le az örökfogadalmat, a Pál nevet választva szerzetesi nevének.
Még mielőtt belépett volna a ferences rendbe, a Szent Imre plébánia házfőnökeként szegénykonyhát hozott létre, cigány-, illetve börtön pasztorációt kezdeményezett és végzett 2003-ig. Árva és félárva, magukra hagyott gyermekeket karolt fel, kezdetben, 1998-ban nyolcat, az azóta eltelt idő alatt több mint háromszázról gondoskodott. Volt, akiről csak pár hónapot, vagy évet, volt, akiről csecsemőkorától felnőtté válásáig.
Szucher Ervin
