Családfakutatás, avagy miként lett a biológia-kémián végzett diák a teológia, a családtörténet és az irodalom szerelmese

Buksa Ferenc rigmányi és nyárádszentsimoni református lelkipásztor szinte két évtizede kezdte el a múlt kutatását, amelyhez az indíttatást első gyermeke, Áron születése adta. Azóta is folyamatosan kutatja a múltat, eleget téve természetesen lelkészi teendőinek is. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum biokémia szakán végzett 1997-ben, majd Kolozsváron folytatta egyetemi tanulmányait a Református Teológián, 15 éve szolgál Rigmányban.

Nem mélyült el ugyan a középiskola befejezése után többé a természettudományokban, de szerinte annak aki családfakutatásra vállalkozik, nem árt ha reálbeállítottságai is vannak. Itt rendszerekben kell látni a dolgokat, és az sem árt, ha az ember rendelkezik némi matematikai ismeretekkel is. Buksa Ferenc ugyanakkor a világ különböző részein élő megrendelőkkel vásároltatja meg és hozatja a különböző nyelvű Bibliákat, ezáltal is támogatván az evangélium terjesztését a családfakutatása által. Mára már Új Zélandtól Kanadáig sikerült egy csaknem 120 nyelvű gyűjteményt kialakítania a világ minden tájának Bibliáiból.

A matek, latin, kémia, biológia haszna

Ami pedig a családfakutatást illeti, Buksa Ferenc szerint az emberek általában életük második felében kezdenek foglalkozni a múltjukkal, lesznek kíváncsiak a gyökerekre, érdeklődnek őseik iránt, bár manapság már egészen fiatalok is egyre inkább érdeklődést kezdenek mutatni. Bárki elkezdhet egyénileg kutatni a levéltárakban, régi dokumentumok között, de azért valljuk be: legtöbbször nagyon elfoglaltak vagyunk, és nem mindannyiunkat áldott meg a sors kutatói beállítottsággal sem. Persze, a kíváncsiság is fontos szempont, hogy érdekes információkat tárjunk fel múltunkkal kapcsolatban, de a rendszerben gondolkozás, az alaposság is nélkülözhetetlen ehhez a tevékenységhez – állítja a református lelkipásztor. „Első gyermekem születésekor kezdett el foglalkoztatni a múlt, igazából feleségem, Júlia rajzolt először egy miniatűr családfát, ez keltette fel érdeklődésemet és beiratkoztam a levéltárba. Miért éppen oda? Nos, kezdőként először az egyházközségben, majd a polgármesteri hivatalban próbáltam szerencsét, ott hangzott el a helyi jegyző javaslata, miszerint több, számomra érdekes információhoz juthatnék a levéltárban” – eleveníti fel a kezdeteket. A fiatal lelkész akkoriban korábbi szolgálati helyéről, Bedéből indult „hajnalok-hajnalán” a marosvásárhelyi levéltárba, ahol, állítása szerint annyira elmerült az olvasásban, hogy sokszor csak késő délután jutott eszébe, hogy aznap még nem evett… „Pál-Antal Sándor levéltárost kerestem fel és kértem segítséget, útmutatást a saját családfám elkészítésére. Javaslatára elkezdtem olvasni és jegyzetelni az anyakönyveket, hiszen akkoriban csak így lehetett megszerezni az anyagot, később aztán megengedték, hogy a dokumentumokat lefényképezzük, ami jelentősen megkönnyítette munkámat. Az 1700-as évek második felétől fennmaradt anyakönyvek tanulmányozása hónapokig, évekig tartott és miután a saját családfánk szempontjából ezt befejeztem, akkor hozzáláttam a korábbi időszakok, az 1600-as évek törvénykezési iratainak olvasásához. Ez a periódus jelentette az igazi kihívást, amikor nem voltak anyakönyvek, erről a korról más dokumentumokból, például törvénykezési jegyzőkönyvekből lehetett tájékozódni. Lassan-lassan belejöttem a régi írás olvasásába is, hiszen ez évszázadról évszázadra változik, minden kornak megvan a maga stílusa. Akár évekbe is telhet, amíg az ember könnyen megérti ezeknek az írásoknak a nyelvezetét, belejön olvasásukba” – avat be az átlagember számára szinte ismeretlen kutatási műfajba. A 17. századi iratok sokszor nehezen olvashatók, az 1700-as évekre pedig a latin szavak gyakorisága a jellemző, ezek ugyan könnyebben olvasható iratok, de nem árt ismerni a latin nyelvet. Így igencsak hasznára vált a többévnyi latin nyelvtanulás a teológiáról, de ugyanakkor orosz és görög olvasási ismeretei a cirill betűs anyakönyvek kiolvasásába is segítségére voltak.

Buksa Ferenc családfakutató lelkész az anyakönyvi kivonatokból indult ki, majd onnan visszafelé az 1610-1848-as periódus birtokpereiből, nemességigazoló periratokból inspirálódott. „Mindenki folytatott abban az időben pereket elsősorban a föld tulajdonjogával kapcsolatosan, lévén akkoriban a föld az egyedüli megélhetési lehetőség. Ezekben a periratokban bukkantam rá sok tanúvallomásra, illetve sokan felsorolták korábbi felmenőiket és így tudtam visszamenni akár az 1600-as évekig vagy még ennél is korábbi időkbe, majd kideríteni a családi vonatkozásokat. Ez a típusú információ jelentősen különbözik az anyakönyvi kivonat tartalmától, hiszen ez utóbbi általában csak az egyén keresztelésére, házasságkötésére, halálára vonatkozó adatokat tartalmazza, míg a periratokban a személyhez kapcsolódó történetek, jellemvonások is felelevenednek. Nos, ez az igazi biológia, hogy ki kit nemzett, és ez az igazi kémia, hogy ki kit szeretett. Így kapcsolódik az én kémia-biológiai bolyais végzettségem a jelenlegi tevékenységemhez” – teszi hozzá mosolyogva a múlt kutatója. Szerinte a levéltári kutatás soha nem ér véget, mindig lehet valami újat találni. „Sokszor véletlenszerűen bukkanunk rá az újdonságokra, bár szerintem az életben nincsenek véletlenek” – mondja. Buksa Ferenc az anyaggyűjtés után rajzolja meg a családfát, régebben kézzel, körülbelül egy évtizede számítógépen.

Ki igényli a számítógépes változatot és miben „mérik” a családfát?

A rajzolt családfa igazi kézimunka, a számítógépes változatnak viszont az az előnye, hogy több információt lehet belevinni. „Igazából nem rajzoljuk, csak díszítjük mostanában azokkal a székely mintákkal, amelyeket a megrendelők kérnek” – magyarázza. Azért többes számban, mert felesége, Buksa Júlia az, akire a rendszerezett adatok díszítési feladata hárul. Főként azok igényelik a kézzel rajzolt családfát, akik a székely motívumokat is szeretnék megjeleníteni a dokumentumon. Mint ahogyan mások híres festőművészek alkotásait, a rajzolt családfa tulajdonosai általában a házak falára ezt a történelmi múltat feltáró alkotást függesztik ki. „Általában a távolban élők szoktak a nyomtatott verzió mellett dönteni, gyakorlati megfontolásból, hiszen azt interneten is továbbítani lehet, illetve a vászonra nyomtatott anyagot sokkal könnyebben lehet csomagolni és postázni bárhová a világban, ezzel szemben a rajzolt családfa szállítása körülményesebb” – meséli. Ami pedig a méreteket illeti, Buksa Ferenc a családfa szélességét és magasságát emeli ki: „A méret természetesen változó, attól függ, hogy mekkora a család és mennyi időt és energiát szánunk a kutatásra. Ami a családomra vonatkozó családfát illeti, az jelenleg 32 méter széles, de vannak 8,5 méter széles családfák is, vagy annál jóval kisebb terjedelműek. A magasságot illetően, mivel Marosszéken vagyunk, itt általában 10-14 generációt felölelő családfákról beszélünk, ezek többnyire egy méter magasak, de ha valakinek a története visszanyúlik a középkorba, 20-25 generációs múltat idézve, ez a dokumentum akár 1,5-2 méter magas is lehet” – magyarázza a kutató.

A kutatási és elkészítési időtartam, a méret a megrendelőtől függ

Van, aki csak egyik szülői ág kutatását kéri, akad, aki minden felmenő múltját fel szeretné térképezni. „Marosszéken ez számomra körülbelül tíz-húsz napos intenzív kutatást feltételez, viszont ha a munka kiterjed egész Erdélyre vagy netán Magyarország, Felvidék, Kárpátalja területére, akkor sokkal több időre és sok utazásra kell számítani” – mondja. A végleges változat elkészítése jóval több időt vesz igénybe, annak függvényében, hogy hány megrendelésnek kell eleget tenni egyidőben, illetve a levéltári programálástól. Ez akár többhetes vagy akár hónapos várakozást is jelenthet. A magyarországi anyakönyvek egy részét lehet már online is kutatni, Felvidékre viszont olykor el kell utazni személyesen, Kárpátalján pedig ennél sokkal körülményesebb a helyszíni kutatás. A családfakutató munkáját a megrendelő jelentősen megkönnyítheti, ha a rendelkezésére álló adatokat, sírkőfotókat, keresztleveleket, elhalálozási dokumentumokat ad át. „Mindaz, amiről eddig beszéltünk igazából ősfakutatás, az ősök felkutatása. Egy személynek ősfája van, mert nekünk őseink vannak. Úgy szoktam fogalmazni, hogy csak a családnak lehet családfája, közülünk bárkinek pedig ősfája van. Valójában a rendelő legtöbbször ősfát fog kapni, amelyre rákerülhetnek a közeli rokonok is, ily módon ötvöződik az ősfa és a családfa a kutatói munka során” – fejtegeti. Az ős- és családfára a neveken és évszámokon túl felkerülhetnek a foglalkozások, a régi társadalmi rendhez való tartozás megnevezése, esetleg a nemességszerzés időpontja és helye, címerek, történetek az ősök életéből és egyéb információk, amelyekre a lelkész rábukkan a kutatás során. Buksa Ferenc azt is rejti véka alá, hogy ha valaki csak tiszta családfát akar készíttetni, mint például a harasztkeréki Lengyelek családfáját, mivel ez nagyon szerteágazó lehet, hisz az évszázadok során annyira szétszéledhettek a család tagjai a világ minden tájára, hogy szinte lehetetlen ezt teljességgel felkutatni, ezért azt szokta mondani, hogy akkor a megrendelő készüljön fel akár egy élethosszig tartó tevékenységre. „Tapasztalataim szerint egyébként egy földrajzi egységen belül, mint például a történelmi Marosszék, mindenki mindenkivel kimutathatóan vér szerinti rokonságban van” – fűzi hozzá.

Milyen nehézségekbe ütközik egy családfakutató?

Mint minden kutatásnál, itt is vannak nehézségek, kihívások, a legnagyobb fejtörést az anyakönyvi hiányosságok okozzák, emiatt 4-5 generáció után már elakadhat a kutatás egy-egy szálon. Volt már olyan, hogy valaki Budapestről nehezen tudta elfogadni, hogy egy erdélyi kis faluban élő pap képes ilyen átfogó anyagot összegyűjteni és rendszerbe helyezni, de sokszor az amerikai megrendelőkre is jellemző a bizalmatlanság. Ez utóbbiak olykor nem szeretnék felfedni kilétüket sem, közvetve keresik meg a nyárádmenti lelkészt.

Ami pedig a családfák adatainak hitelességét illeti, a kutató határozottan állítja: minden esetben csak az kerül az anyagba, amit dokumentumokkal bizonyítani lehet, a családi legendák nincsenek feltüntetve, mert ezek nagyrészt nem is bizonyíthatóak.