Események, intézmények, személyiségek Marosvásárhely múltjából

Egész napos helytörténeti konferenciát szervezett szombaton az Erdélyi Múzeum Egyesület Marosvásárhelyi Fiókegyesülete közösen a Borsos Tamás Egyesülettel és a Teleki Téka Alapítvánnyal a Magyar Tudomány Napja Erdélyben alkalmából a Teleki Téka olvasótermében. A Marosvásárhely múltját feltáró tudományos ülésszakon 14 történész mutatta be legfrisebb kutatásainak eredményeit.

A 16. és 20. század közötti Marosvásárhely és környéke kulturális, gazdasági, társadalmi életéről, jelentős személyiségeiről esett szó, a kutatók a legfrisebb munkáikat, a közelmúltban felszínre került legfrisebb adataikat, összefüggéseiket, következtetéseiket ismertették.

Egy amerikai út tanulságai

Bernády György 1911-ben az Amerikai Egyesült Államokba tett tanulmányútja célját tekintve nem nevezhető különlegesnek, ugyanis hazatértét követően nem sikerült, legalább másfél évtizedig, a földgáz magáncélra való felhasználásának tervezett bevezetését elérnie – mutatta be Fodor János a városépítő polgármester tengerentúli útjára, amely „sok szempontból érdekesnek tekinthető, ugyanis eddig nem ismert és feldolgozatlan naplót vezetett erről, amelyben a technikai számadatok mellett számos tapasztalatát leírta”. Ahogy a történész fogalmazott, ennek köszönhetően többnyire rekonstruálhatók útjának különböző célpontjai és tágabb értelemben ennek hatása további életpályájára, amely akár önmagában is egy izgalmas társadalomtörténeti forrás. Utazása a szigorúan vett tanulmányút mellett kirándulásként és megbizatásként is szolgált. Az előadó ennek az útnak az előzményeit, annak hatását vizsgálta Bernády további életpályájára és személyiségfejlődésére.

Antalffy Endre, a város népszerű, 20. századi közszereplője

„Efendi, költő, tudós, orientalista, tanár, műfordító, zene- és irodalomtörténész, nyelvész, politikus, előadó és sok más jelzővel illették Antalffy Endrét élete során, valamint halála után” – ismertette dolgozatában Nemes Szilárd Attila Marosvásárhely népszerű 20. századi közszereplőjét, aki papnak készült, azonban betegsége felülírta elképzeléseit, így a gyulafehérvári teológiáról a kolozsvári egyetem bölcsészkarára felvételizett, ahol doktori címet és tanári oklevelet szerzett. Pályafutását tanárkodása és állandó utazásai mellett tudományos és műfordítói tevékenysége, illetve szépirodalmi alkotásai is színesítették.

Kinek a közigazgatása?

Sárándi Tamás a Kinek a közigazgatása? Adalékok Marosvásárhely ’kis magyar világbeli’ közigazgatástörténetéhez című előadásában a város 1941–1944 közötti közigazgatás-történetéhez szolgált néhány adalékkal. A közigazgatás személyi összetétele mellett arra kereste a választ, hogy az 1941-ben működni kezdett polgári közigazgatás mennyiben tekinthető az 1918-as magyar, vagy az 1940-es román közigazgatás folytatásának, vagy mennyiben volt egy sajátságos formáció?

A konferencián előadás hangzott el többek közt még Turnowsky Sándor tevékenységéről a páneurópai mozgalomban (Bartos-Elekes Imre), Tonk Sándor 1989 előtti történészi munkásságáról (Simon Zsolt), a Marosszéki Traktus fő- (inspektor) és vicekurátorairól a 18. században (Berekméri Árpád Róbert), Marosszék elitjéről és annak sajátosságairól, működéséről, kapcsolatrendszereiről Apafi Mihály fejedelemsége idején (Balogh Judit), a marosvásárhelyi schola particula könyvtáráról (1557–1718) és a rekonstrukciós kísérletről (Kimpián Annamária), a marosvásárhelyi Bethlen Gábor szabadkőműves páholy történetéről (Arapovics Mária).

Az előadásokat követő összefoglaló kiértékelőn elhangzott, számos új, eddig kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert információkkal gazdagodtak a résztevők. A dolgozatokat szeretnék nyomtatott kötetben is megjelentetni a szervezők.