Elhunyt az egyik legnagyobb színészünk

Elhunyt Erdély egyik legkedveltebb és elismertebb színművésze, a szatmárnémeti Harag György Társulat örökös tagja, egykori igazgatója, a marosvásárhelyi születésű Czintos József.

Czintos József 1946-ban született Marosvásárhelyen, szakmai tanulmányait a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végezte, színész szakon. 1969-ben szerződött a Szatmárnémeti Északi Színház magyar tagozatához, azóta a társulat tagja, 2011. óta pedig örökös tagja. 2006. és 2009. között a Harag György Társulat igazgatói tisztségét is betöltötte – közölte az intézmény vezetősége.

Színészként számos kitüntetést kapott, több alkalommal nyújtotta a fesztivál legjobb férfi alakítását a Határon Túli Színházak Kisvárdai Fesztiválján, 1995-ben az Erdélyi Közművelődési Egyesület (EMKE) Kovács György-díjjal jutalmazta, 2001-ben a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának díját, a Jászai-díjat ítélték oda neki. A Harag György Társulatban eltöltött évek és több mint száz alakítás mellett játszott a Budapesti Bárka Színházban, a Csíki Játékszínnél, de szerepet vállalt a Kolozsvári Állami Színház, a nagyváradi Szigligeti Színház és a Kassai Thália Színház egy-egy produkciójában is. A szatmári közönség tíz rendezését is láthatta.

Hyppolittól Bánk bánig

Sokan a született, szinte két méter magas, kissé lomha testtartású komikusra emlékeznek, de Czintos József számos drámában is alakított emlékezetest.

A színpadon volt ő Willy Loman Az ügynök halálában, Miska a Csárdáskirálynőben, Bakter az Indul a bakterházban, Szilveszter a Scapin furfangjaiban, Csorja Ádám az Ősvígasztalásban, Tót a Tótékban, Hyppolit a Hyppolit a lakájban vagy Bánk Bán Katona József klasszikusában. Több filmben is szerepelt, láthattuk a széles vásznon vagy épp a televízióban például a Megint tanú, a Boszorkánykör című filmekben vagy a Kisváros és a Terápia című sorozatokban. A közelmúltban jelent meg a róla szóló könyv Csirák Csaba tollából, amelyben a szerző „konok idealistaként” jellemzi őt, a Román Televízió kolozsvári szerkesztőségében pedig portréfilm is készült róla. Idén március 15-én a Szatmárnémeti RMDSZ Ezüst Tulipán díjjal jutalmazta életművét.

A legvidámabb és legdühösebb

Kollégái szerint magánemberként a művészi alkotóerő és pontosság mintaképe volt, amit elvárt a társulat többi tagjától is. Nagy mesélő, anekdotáival és vicceivel nemcsak nézőket, de egész színészgenerációkat is megnevettetett. Szélyes Ferenc a Vásárhely.ma-nak úgy fogalmazott, hogy Czini volt hol a legvidámabb, hol a legdühösebb ember a színházból, ugyanis nem tudta elnézni mások hanyagságát. „Amikor róla esik szó, a rengeteg próba, előadás, siker, kártyázás, közös főzés, horgászat és sok-sok hajnalig tartó beszélgetés jut eszembe, ami mi másról szólt volna, mint a színházról” – elevenítette fel egykori kollégája és jó barátja emlékét Szélyes. Mint mondta, bár igazán sikeres pályája szinte tízéves késsel kezdődött, Czintos József annyira megszerette Szatmárnémetit, hogy meg se gondolta, hogy valaha is hazatérjen Marosvásárhelyre. „Egyszer töltött huzamosabb időt házon kívül, de miután Pesten lerománozták, úgy döntött, mielőbb hazatér Szatmárra. Azt mondta, vagy megfojtom a kollégát, vagy szívinfarktust kapok, ha még egyszer lerománoz” – mesélte Szélyes. Sajnos, a Fennvaló második lehetőséget „kínálta fel”. Akkori szívbántalma élete végéig kísérte.