Bölöni Domokos(Hat tekercs a Messiásból)
Kedvelem a művészekről szóló történetkéket, az anekdotákat. A valós valóságtól viszonylag könnyen el tudok tekinteni, hiszen magam is, mint annyian, mesére vágyom. Kedvenceim a zeneművészet nagyjairól szóló történetkék.
Vonzódásom oka az is lehet, hogy nem részesültem zenei nevelésben, holott a környezetem afféle dalolós, muzsikálós fickóként tartott számon… De a műkedvelő kóruséneklésnél tovább nem jutottam… No, és hallás után tudok egy kicsit hegedülni.
Korlátaim viszonylag korán felismerve sutba vágtam muzikális ambícióimat. Többnyire az irodalom töltötte be szellemi világomat.
Alább egy kedves történet következik egyik zeneóriás életéből. Forrásom a Pesti Hírlap Vasárnapja, annak is az 1935. évi, szeptember 15-i, 37-es száma.
*
GEORG FRIEDRICH HÄNDEL (1685–1759) német zeneszerző a parókákkal való fényűzést egész a pazarlásig vitte. Volt reggeli, déli, esti, otthoni, gála-, sőt éjszakai parókája is, egyszóval: az élet minden változatosságaira el volt látva vendéghajjal. Kénye szerint – mint magánzó, művész, udvaronc, vagy mint alvó – változtathatta azokat. Hogy minden percben kéznél legyen a megfelelő paróka, a „Messiás“ szerzője egy fodrászlegényt is tartott szolgálatában, kinek épp oly gonddal kellett őrködni ura parókái felett, aminő gonddal az egyiptomi papok őrködtek a szentelt múmiák felett.
Händel nőtlen volt, nagyon is szerette a szabadságát. Egyszer mégis beleszeretett egy angol missbe. Ez a kis regény Händel szívében a következőképen keletkezett: Egy napon György király nagy vendégséget adott, melyre Anglia valamennyi nevezetességei hivatalosak voltak. Händel is útban volt a St. James-palota felé, amikor parókája egy lelógó cserépfedő-létrán fennakadt. A művész gondolataiba mélyedve, észre sem vette a paróka szerencsétlenségét, s nyugodtan haladt tovább. Éppen a királyi palotába akart belépni, midőn egy szép leány, Jenny Brook megszólította:
– Mylord, ön otthon felejtette a parókáját.
– Micsoda? Parókámat otthon felejtettem? – kiáltott Händel s kezével fejéhez kapott.
– Valóban, fejem, mint Ádám térde, meztelen, mitévő legyek már most, mit kezdjek? Nagy fejemre egyetlen fodrásznál sem fogok parókát találni, szállásom pedig messze van.
– Ha mylord velem jön, én csak két lépésnyire lakom atyámnál, aki szintén fodrász, s akinél bizonyára fogunk találni parókát az ön számára.
Händel magánkívüli örömében követte miss Jennyt. Megérkezve a fodrászműhelybe, általános szemlét tartottak az ott található parókák felett, de egyik sem illett Händel fejére. Végre miss Jenny felfedezett egyet – az asztal alatt, mely óriási terjedelménél fogva a leánynak lábzsákul szolgált.
Anélkül, hogy a zeneszerző észrevette volna, Jenny elővette a parókát, s oly ügyesen készítette el, hogy Händel nyugodtan mehetett a királyi palotába.
Ilyen szolgálat illő jutalmat igényelt, s a művész erszényével kínálta meg a leányt , de az visszautasította, s csak annyit kért, hogy a jövőben Händel náluk dolgoztasson. A művész megígérte, hogy nemcsak ő fog ott dolgoztatni, hanem valamennyi barátját mind odautasítja.
Händel, aki addig sohasem volt szerelmes, olyasmit kezdett érezni, mely eddig ismeretlen volt előtte.
Egy napon a művész a leány atyjához igyekezett, hogy megkérje Jenny kezét. De észrevette, hogy a leány egy katonatiszt hajfürtjeit rendezi, s azzal a lehető legbizalmasabban társalog.
Ez elég volt arra, hogy a művész keblében egy másik ismeretlen érzés keletkezzék: a féltékenység.
Händel mégis erőt vett magán, és nyugodtan leült leendő apósa mellé. De ki írhatja le bosszúságát és ingerültségét, amint hallja, hogy a leány így szól atyjához:
– Papa, adj még egy lapot Händel „Messiás“-ából; hat tekercsem hiányzik még, hogy tisztünket a birodalom legszebb katonájává alkossam!
E szavak mennykő-ütésként hatottak a szegény zeneszerzőre. Elrohant, kétségbeesetten hangoztatva e szavakat:
– Legnagyobb mesterműveimből, az én Messiásomból tekercseket készíteni!?…
E naptól kezdve sohasem jutott eszébe a nagy mesternek a nősülés, és mint agglegény halt meg.
Halála után elárverezték parókáit. Hetvenkét darabot találtak hagyatékában, különböző formákban. A legrosszabb is egy kerek font sterlingen kelt el.
