Bölöni DomokosKorondi Páll Guszti (úri nevén Ágoston), a híres Páll-dinasztia sarja, a költő-festő Páll Lajosnak és a nem kevésbé híres Páll Antal fazekasmesternek az öccse, a korondi fazekasok szövetsége, az Életfa alapító elnöke. (2018 óta a halhatatlan gölöncsérek társaságának a tagja, ha ott is valami vezető funkcióba bé nem választották.) Alig két hónappal született korábban, mint magam, talán ezért is könnyen szót értettünk, és összebarátkoztunk, amikor 1973-ban Korondra kerültem tanárnak. Nála is könnyű helyen áll a jókedv, a tréfa, és a szójátéknak is mestere. A Firtos irodalmi kör egy-egy ülése után nem széledt szét azonnal a társaság,baráti poharazgatás közben jóízűen beszélgettünk, poénkodtunk. Amikor arra terelődött a szó, hogy néhai idősb Páll Lajoséknak tíznél is több gyereke született, de mára úgy elmódosodtak a fazekasok, hogy háromnál több utódot alig vállalnak, Guszti kihúzta magát.
– Az én családomra nézve ez nem igaz – jelentette ki. Ugyanis fél tucat legényke mondta őt édesapjának. Hat fia született, s a hetedik gyermek éppen készülődött a világra jönni. Addig nem állunk meg, mondták ők ketten feleségével, Veron asszonnyal, míg nem születik egy leányocska is.
–Te Guszti – szólt közbe valaki. – Nem okoz gondot neked, hogy mindig újabb és újabb neveken törd a fejed?
Guszti elvigyorodott.
– Ez a hetedik egyáltalán nem idegesít. Mert ez bizonyosan leány lesz.
– No, és minek keresztelitek?
– Hogy minek? Hát az egyszerű: Inkának.
A társaság megrökönyödve hallgatta. Inka: az egy valaha élt dél-amerikai indián nép neve.
Guszti kivárt egy kicsit, majd nyomatékkal hozzátette:
– Páll Inka. Hogy mindig legyen ital a háznál!
Fotó: siebenbuerger.de
