Bármennyire is fájdalmas, tudomásul kell vennünk, hogy nem a nyomdafestékillatot árasztó, ropogós vagy zörgős papíron megjelenő, rituálészerűen, a reggeli kávé mellett, vagy az ebéd kanalazása közben kellemesen átlapozható újságoknak áll a zászló. A miértre sokféle válasz kínálkozik, kezdve a papírárak megugrásától az ellehetetlenített postai terjesztésig, a pandémiától a háborúig, az olvasói szokások megváltozásától az újságosbódék ellen indított önkormányzati hadjáratokig, a digitális kütyük térhódításától az elillant támogatásokig. De az is megtörténhet, hogy mi, újságírók nyúltunk a billentyűzet mellé, hisz egyre nehezebben tudjuk felvenni a versenyt az unokájától számítógépet örökölő Mari néni Facebook-os tömbházbejárat előtti padon szerkesztett pletykarovatával vagy a bársonyszékben pöffeszkedő megmondóemberré avanzsált Pityuka tuti-biztosságaival.
Ám ha a sors nekünk az erdélyi nyomtatott sajtó végnapjait juttatta, két teendőnk marad. Egyrészt szívből szurkoljunk a megmaradt újságoknak, és, mély lélegzetet véve, próbáljunk meg haladni a korral. Magyarán: lapozzunk. Lapozzon Ön is velünk együtt, böngéssze, csemegézze, olvassa és ossza meg mással is a polgári beállítottságú portálunk, a Vásárhely.ma írásait! Már csak azért is, mert nekünk Marosvásárhely és térsége szívügyünk. És egészen biztosan Önöknek is.
A „kezdőcsapat” nevében,