Mi lesz veled nyugat-európai magyarság?

A 20-ik század nagyon megosztó volt Európa történelmében. Idősebbek emlékeznek arra, hogy voltak kelet-németek és nyugat-németek, voltak nyugat-európai magyarok és Kárpát-medenceiek, határon belüliek és határon túliak, hogy csak a legismertebbeket említsem. A 21-ik században is jól megéljük ezt a megosztó állapotot, legtöbbször csak egy nemzeten belül, mert manapság van kormánypárti magyar és ellenzéki, még Erdélyben is beszélnek nemzeti vonalról vagy liberális baloldalról, ám ennek az írásnak más a célja és témája…

Nemrég a Budapesttől nem messze fekvő Piliscsabán vettem/vettünk részt az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) ez évi találkozóján. Először pár szót a szervezetről. Az EPMSZ 1969-ben alakult meg hivatalosan, amelyet az 1956-os magyar forradalom után Nyugat-Európába menekült és ott élő protestáns magyar értelmiségiek hoztak létre. Egyébként mindez nevében is benne van. 1972 óta székhelye a svájci Bázel. Az 1989-es kelet-európai változások után azonnal nyitottak a Kárpát-medencében élő magyarok felé, és közel száz résztvevővel évente – mennybemenetel hetében – megtartották ún. akadémiai napjait.

Idők folyamán a Kárpát-medencében is megalakultak a testvérszervezetek: Magyarországon, a Vajdaságban, Kárpátalján, Felvidéken és természetesen itt. Erdélyben is, az ún. Erdélyi Kör, amely az elmúlt ősszel Sóvidéken tartotta összejövetelét, ebben az évben Szamosújváron, Mezőség témával rendezi a találkozót. A több mint fél évszázados múlttal rendelkező EPMSZ jövőben a székelyföldi Zeteváraljára tervezi évi találkozóját, amelynek égető kérdése: hogyan tovább EPMSZ, mert Nyugat-Európában egyre kevesebb az érdeklődő magyar. Nagyon megváltozott Nyugat-Európában élő magyarság életszemlélete. Akik közvetlenül a II. világháború után menekültek el, azok egy külön csoportot alkottak, majdhogynem zárt közösségként tekintettek a magyarországi fejleményekre. Aztán érkezett mintegy 200 ezer fiatal az ’56-os forradalom után, és ők hozták létre az említett EPMSZ-t. Nagy részük beleépült a nyugat-európai társadalmi életbe, ám legtöbbjük megmaradt ott is öntudatos magyarnak. Az 1989-es kelet-európai változások után odaérkezett Kárpát-medencei magyarok nagy része anyagi érdekeltségűen él és dolgozik Nyugat-Európában, így sem a háborús, sem az ’56-os menekülteknek nincs utánpótlásuk. Ezért testközeli és égető a kérdés: mi lesz veled EPMSZ, hogyan tovább nyugat-európai magyarság?