Egy régebbi változat
A kolozsvári Pásztortűz című, minden második vasárnapon megjelenő „szépirodalmi és művészeti képes folyóirat” 1928. július 29-i számának K. D. névjelű glosszaírója Sterne angol humorista receptjét ajánlja azoknak, akik úgy érzik, semmibe veszi őket a politikum. A miniszter urak mindent megígérnek, de semmit sem tartanak meg. Ez nekik megátalkodott szokásuk. Menj el egy miniszterhez audienciára és nézd meg, hogy milyen nyugodtan ígér neked. Még fel is jegyzi a dolgot egy papirosra, amely mindig előtte van, hogy bizalmad fölkeltse. És aztán fúhatsz a tűzbe. És várhatsz az ígéretére, amíg nagyszakállú öreg nem lesz belőled.
Azonban van egy mód, amely biztosíthat téged, ha pontosan követed, hogy a miniszter nem fog elfeledkezni rólad. Ha kérni akarsz valamit tőle, és nem akarod, hogy kimenj az eszéből, vedd fel a fekete kabátodat, minél hosszabb, annál jobb. Nyiratkozz és borotválkozz meg, lehetőleg semmiféle szőr ne maradjon rajtad. Aztán kérj kihallgatást. Kérésed gondold át jól, röviden, sok szó nélkül, tanuld be és írd le kerek betűkkel, hogy jól lehessen olvasni. Mert írásban is át kell adnod.
Most a kérésed a jobb kezedbe veszed, és a titkár úgy ereszt be hozzá. Belépsz elébe, megállsz tőle mintegy három lépésnyire, illedelmesen meghajtod magad, és legfeljebb három mondatban tömören előadod a kérelmedet.
A miniszter örvendeni fog, hogy ilyen illedelmes embernek is ígérhet valamit, és természetesen meg is ígéri, hogy nem feledkezik meg rólad.
Te akkor jól hasba rúgod. Mérget vehetsz rá, amíg él, megtart az emlékezetében.
*
Egy mai változat
Fölösleges audienciára jelentkezned, úgysem juthatsz be. Ne öltözz ünneplőbe, és ne is borotválkozz, az efféléket magaddal együtt szorgosan hanyagold. Viszont boglyas fejeden jól mutat a pörge mármarosi kalapocska, kezedben a magasra tartott trikolór pedig markánsan kiemel (előbb, mint a zsaruk) a zajgó tömegből. Ugyanis a tüntetőkkel együtt várod a minisztert a parlament kapuja előtt. (Nem árt, ha csak „keksz” az elöljáró, például ex-miniszterelnök, vele bátor lehetsz.
Kiabálsz a tömeggel mindenfélét, amit a szövegcsomoszolók elétek raknak a molinókon, igyekszel minél izgágábbnak mutatkozni; ha lehet, még a pártvezérednél is, hiszen mit hozhat a jövő? Opciós, hogy nem ő, hanem te leszel majd a miniszter.
Leselkedj és lopakodj, törtess és karmolj hát, majd az ex-keksz miniszterelnök megjelenésekor tégy úgy, mintha egy perce nem te, hanem más valaki bokszolt volna oda a védelemre kirendelt tejfeles szájú zsandárnak. S közben szép sunyin oldalazva közel férkőzöl a jámbor mosollyal közeledő politikushoz (ne félj tőle, nincs puskája) –, és az alkalmas pillanatban akkorát applikálsz a szebbik részébe, hogy meginog tőle mája és veséje, ugyanis (akár a hajdani május elsejei felvonulásokon) ekkora tömegben sosem tudni, ki rúgott seggbe…
Viszont a biztonsági berendezés buzgón rögzít mindent, ez most bónusz, mint az is, hogy a sok-sok zsebtelcsis agitátor élőben szórja világgá az „eseményt”; és nagyszerű hőstetted stantye pityere végigperzseli a világhálót…Virálisabb leszel a Kovidnál is, harcos bősz dalia!
Biztonság okából nem árt, ha senki mást nem engedsz a célszemély ülepének a rúgáskörzetébe. Ne oszd meg senkivel a dicsőséget!
Innen már szalagon fut a karriered. Csak a direkcióra kell figyelned.
De azt mindig megmutatják neked, és a többi mindenkinek is.
Kicsodák? Hát akiknek a zsebében laksz, arany vitézem.
