Mennyi időt tölt tanulással egy iskolás?

Az iskolai napi hat, esetleg hét tanóra után otthon is kell tanulnia a diáknak, készülnie másnapra, házi feladatot írni. Mellette, ha még sportol is valamit, edzésre jár, esetleg rajzkörre, vagy zenélni tanul, táncol, alig marad ideje szabadidőre, feltöltődésre, pihenésre.

A kisiskolásoknak reggel 8 órakor kezdődik a tanítás és 12 és 2 óra között ér véget. Míg az előkészítősök 12-kor befejezik a tanulást, a nagyobbaknak 1-ig, 2-ig tartanak a tanórák. A művészeti líceum diákjai még tovább maradnak az iskolában, hiszen a zene-, vagy a rajzórák további feladatokat rónak rájuk.

Kacsó Erika pszichológus arra figyelmeztet, hogy a különböző foglalkozások, edzés, tánc, zenélés ne a szülőkkel közösen töltött idő rovására legyenek. „Nagyon oda kell figyelni, hogy a családra, a szülőkkel való időtöltésre is maradjon idő, a beszélgetésekre, mesélésre, egymás meghallgatására, hiszen csak úgy értheti meg a gyerek a világot és annak működését” – hangsúlyozza a szakember, hozzátéve, hogy az sem baj, ha néha unatkozik a gyerek. A félelmeit mindattól, ami körülveszi a fiatalt, a számtalan negatív eseményt, ami a világban, tőle nem is olyan távol történik, csak úgy tudja feldolgozni, ha megbeszéli azt a szüleivel, ha a kérdéseire választ kap – vallja Kacsó Erika.

Legfontosabb a szabad játék, amire kevés idő jut

Balázs-Fülöp Ildikó édesanya a két gyereke mellett szerzett tapasztalatok birtokában arra inti a szülőket, hogy legyenek kitartóak és arra neveljék gyerekeiket is, valamint segítsenek megtalálni számukra az irányt, ami a kiteljesedés felé vezet. „A lányom a művészeti líceumba jár, zene szakos, hangszeren játszik, a fiam már egyetemista. Első osztálytól harmadik osztályig hosszított programmal jártak, tanultak és házi feladatot írtak és könnyebb volt délutánonként elvinni őket különböző szakkörökre. Aztán negyediktől kellett szokni, hogy ötödik osztálytól nincsen már hosszított program. Ötödiktől a fiam kosarazott, a lányom néptáncolt. A nyolcadik osztályban ez változott, elmaradtak ezek a foglalkozások, mert a vizsgákra kellett készülniük” – ecsetelte az édesanya, aki arról is beszélt, hogy a középiskolában már más a helyzet, a szülő nem ül le a gyerekkel tanulni, a gimnazista annyit tanul, amennyit jónak lát. „Szerencsére az én gyermekeimet nem kellett noszogatni hátulról, a szabadidős programot ők választják maguknak. A lányomnak, Zsuzsinak elég kevés a szabadideje, mivel még ott a hangszer is” – mondta Balázs-Fülöp Ildikó.

Balás Éva tanítónő, a Bernády György Általános Iskolában érdeklődésünkre elmondta, tanítója válogatja, hogy mennyi házi feldatatot kap a gyerek az iskolában. „Én nagyon keveset szoktam hagyni, vagy semmit. Van idejük minden másra és manapság trendi is lett sajnos, mindenhova elhordozni a gyereket. Szerintem a legfontosabbra, a szabad játékra nincs is idejük” – fogalmazott a tanítónő, aki arról is beszélt, hogy tanítványaival igyekeznek a leckét az iskolában megtanulni és csak abban az esetben van otthoni feladat, ha valamit nagyon be kell gyakorolni, például egy új betűt, vagy a szorzótáblát. „Aki délutános programban is marad, – amivel megint nem értek egyet, – az általában az írásbeli feladatait az iskolában elvégzi, de nem hiszem, hogy tanulásra is futja az időből. Persze itt a nagyobb osztályosokra gondolok, ahol földrajzot, történelmet is tanulnak már és aminek otthon is kicsit utána kellene olvasni” – fogalmazott a tanítónő.

Csak így lehet elérni a kitűzött célokat

Forró-Bathó Eszter-Anna 12-dikes tanuló a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, elsődleges feladatának azt tartja, hogy, ha nem is napi szinten, de minden hetébe tudja beiktatni az érettségire való készülést. Az iskolában eltöltött átlag 6-7 óra mellett magánórákkal kénytelen „színesíteni” a hétköznapjait. A magánórákról így vélekedik: „Ezek a javamat szolgálják, mégis nagyon sokszor érzem ezeket is tehernek, mint ahogy az iskolában eltöltött fölösleges órákat is, amelyeken csak ülök, és meredek magam elé. Mert sajnos ilyen is van. Soha nem voltam egy olyan személy, aki mindig percre pontosan be tudta osztani az idejét, mint minden velem egykorú, nekem is jó barátom a halogatás és a „majd ráérünk arra még” elv. Éppen ezért nagyon sokszor előfordul az is, hogy egy átaludt délután következménye egy-egy áttanult éjszaka”. Mint mondta, bár végzős diák, idén is nagyon sok versenyre jelentkezett, amelyek valamilyen úton-módon hozzájárulnak a jövője alakításához. Mert, mint mondja, meggyőződése, hogy „a tantárgyversenyek olykor többet nyújtanak, mint egy-egy száraz tanóra anyaga”. A sűrű hétköznapok sokaságában sokszor „pihenésképpen” érettségi feladatokat dolgoz ki. Szerinte a tanügyi rendszernek köszönhetően minden egység vége egy-egy véghajrá mind tanárnak, mind diáknak. „Ilyenkor versenyt futunk az idővel, hogy a tananyagot is befejezzük, és a számonkéréseknek is eleget tegyünk, amelynek következményét magamon úgy tapasztaltam, hogy 3-4 hét után teljesen kimerülök, vagy már nem tudok egyáltalán koncentrálni feladataimra” –vallja a diáklány, majd hozzáteszi: „ilyenkor van a legnagyobb szükségem a családom, a barátaim, a tanáraim megértő elfogadására”. A sok tanulás és verseny mellett Eszter szerencsésnek érzi magát, idén ugyanis nem csak mint versenyző, hanem mint besegítő mentor is részt vehet egy Kárpát-medencei történelem versenyen. Ez nem csak büszkeséggel tölti el, hanem nagyobb felelősséget is vállal, és lelkileg is feltöltődik. És végül így összegzi: „Minden fáradtság ellenére senkivel sem cserélnék, hiszen ez vagyok én, és ez az, ami meghatározza és meghatározta eddig is a diákéveimet. Meggyőződésem, hogy csak így tudom elérni céljaimat, megvalósítani álmaimat”.

Annyi házi feladatot kellene adni, ami a lényeg megértéséhez szükséges

A tananyagban való elmélyüléshez és adott ismeretek elsajátításához, ahhoz, hogy a diák képes legyen részleteket megérteni, összefüggéseket felfedezni, helyes következtetéseket levonni, összességében látni az anyagot, fontos, hogy otthon is tanulmányozza az iskolában tanultakat és elmélyüljön annak megértésében – vallja Puskás Attila, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanára, aki szerint ezt kellene szolgálják és segítsék a házi feladatok. „Komoly fejlődést ugyanis csak következetes munkával lehet elérni, és a házi feladatok ebben segítenek. Nagyon fontos azonban megtalálni a kellő egyensúlyt a tanárnak, hogy mennyi otthoni munkával terheli a gyermeket” – vallja a tanár, aki szerint annyi házi feladatot kellene adni, ami a lényeg megértéséhez szükséges. Természetesen meg kell adnia annak is a lehetőséget, aki komolyabban elmerülne a tananyagban. Mindez kellő szakmai felkészülést és emberi tapintatot igényel – fogalmaz a tanár, majd hozzáteszi, hogy nem szabad elfelejteni, hogy „a gyermek gyermek és nem gép, esetleg más tantárgyakból is tanulnia kell”. Ugyanakkor a gyermek harmonikus fejlődéséhez hozzátartoznak a szociális kapcsolatok (természetesen nem az online térben értve ezeket) és saját képességeit fejlesztő iskolán kívüli tevékenységek is, amelyekre iskolai keretek között nincs lehetőség, hacsak nem egy ilyen szakosztályba jár a diák. Ilyen tevékenységek a különféle sportok, a hangszertanulás, a nyelvek elsajátítása, amelyekre adott esetben igénye van a gyermeknek. A mai világban sok szülő kihasználja ennek lehetőségét, és mindent megtesz, hogy képességei és vágyai alapján fejlessze gyermekét.

Puskás Attila arra is felhívja a figyelmet a szülő-gyermek természetes és mindent felülíró kapcsolatára is, az együtt eltöltött minőségi időre, amelyben lehetőség van a meghallgatására, az őszinte beszélgetésre. „A lelki egyensúly, a harmonikusan fejlett egyéniség ugyanis legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, mint a kimagasló értelmi intelligencia, amelynek pallérozására az oktatási rendszer nagymértékben törekszik” – fogalmaz Puskás Attila.