Bölöni DomokosRovatunkban az ezelőtt 30,40, 50 vagy annál is több évvel ezelőtt megjelent újságcikkekből tallózunk. Mintegy mosolyfakasztóként fogadják szeretettel Tímár János pontosan hetven esztendővel ezelőtt megjelent versét:
Tímár János
TAVASZI ÜZENET
Nézd a réten még hóbuckák vannak,
Szürke tájon egy-egy szép fehér folt.
A felhők, mint a percek, rohannak,
Nemsokára mosolyog az égbolt.
A tavasz jő ezernyi csodával,
Lépteit hallom a kertek alatt.
Szélben sürgős üzenete szárnyal:
„Falvak népe, ki mint vet, úgy arat.”
Ekék, mélyen szántsátok a földet,
Puha ágyat vessetek a magnak.
Akkor araszos kalászok nőnek,
Notaskedvű legények, leányok aratnak,
Talpalattnyi föld se vesszen kárba!
Egy gyűszűnyi hely is aranyat ér.
Vessetek a kertbe, a határba,
S nem féltek majd, ha beköszönt a tél.
Nincs nagyobb dicsőség a munkánál.
Világformáló érdes tenyérrel,
Erős vagy, mint a hős, ki vártán áll.
Sasszemekkel őrködj és légy éber.
A zsíros gazda nem vet idejében,
Martalóc had álnok cimborája.
Szabad életünk rombolná széjjel,
Vasököllel csapjatok le rája!
„Tavaszi üzenet” a Párt szava,
Szabad honban szelek szárnyán száguld.
Millió szív felel rá dobbanva:
„Míg nem vetünk, nem lesz nyugodt álmunk!”
(Vörös Zászló, 1953. március 3.)
