Antal ErikaA Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület idén is megemlékezett a XX. század első népirtásáról, az 1915. áprilisában történt örmény genocídiumról.
Szombaton a Minorita templomban örmény rítusban bemutatott szentmisét tartottak, majd szerdán a Studium HUB konferenciatermében Berekméri Róbert Árpád történész Az örmény genocídium katonapolitikai háttere címmel tartott előadást.
Az örmény népirtás elismerése fontos a stabil béke megteremtése szempontjából
A XX. század erőszakos cselekedetek sorát az örmények ellen irányuló üldözés nyitotta meg, amely későbbi borzalmak mintaképe lett. A másfél millió anatóliai örmény elűzése vagy kiirtása – amelyet a XX. század első népirtásának neveznek, és a világ számos országa elismert – olyan tragikus esemény, amely még mindig elevenen él az örmények emlékezetében.
A Studium HUB konferenciatermében Ősz Domokos, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia művésze dudukon, jellegzetes örmény fúvós hangszeren játszott, megteremtve a hangulatot az előadáshoz. Majd Kálmán Attila történész olvasta fel Sergey Minasyan, az Örmény Köztársaság romániai nagykövetének üzenetét, amelyben a diplomata a 108 évvel ezelőtti tragikus eseményekre emlékeztetett, arra, hogy az örmény népirtás elismerése fontos lépés lenne a béke megteremtésében és megőrzésében.
Török gazdasági válság versus örmény jólét
Berekméri Róbert Árpád történész egy rövid visszatekintővel kezdte előadását: ismertette az örmény nép történetét, kitérve arra, hogy az első keresztény államként tartják számon. A muzulmán környezetben önálló államként nem volt esélye fennmaradni, a túlélésre összpontosított. A történész beszélt az Oszmán Birodalomról, annak munltinacionális és multietnikus államalakulatáról, a vallási toleranciájáról. Kitért arra is, hogy az örmény népet kulturális asszimilációra ítélte az Oszmán Birodalom, korlátozta az anyanyelvi használatát, illetve törvény által tiltotta, hogy egy örmény nemzetiségű személy muzulmán ellen tanúskodhasson.
Az Oszmán Birodalom hanyatlása, gazdasági válsága az örmény jólétet vonta maga után, hiszen az állami beruházásokhoz az örmény közösségek, pénzintézetek kölcsönöztek pénzt. Ez tovább rontotta az örményekhez való viszonyulását a muzulmán lakosságnak. Berekméri ismertette az 1896-os fegyveres konfliktust, a pogromokat, az örmények által az ottomán bank ellen elkövetett merényletet, majd annak véres megtorlását, az 1905-ös mecseti robbantást.
A diktatúra, a török nemzeti állam létrehozása, amelyben nem volt helyük az örményeknek, a népcsoport elleni gyűlöletet tovább szította. Bár a nyugati hatalmak nyomására örmény tartományok, helyi autonómiák alakultak, erős török ellenőrzés alatt létezhettek csak. A gyűlölet pedig egyre erősödött, míg végül az 1915-ös népírtáshoz vezetett.
Szucher Ervin
vasarhely.ma
