Antal ErikaMegkezdte virágzását Mezőzáhon a sztyeppei bazsarózsa, amely körülbelül egy hónapig ontja a virágait. Az Európában is ritka növénynek számító, Romániában csak Maros megyében látható, jégkorszak utáni időkből származó védett növény igen sok látogatót vonz.
Mezőzáh 50 kilométerre található Marosvásárhelytől, majd a falutól még körülbelül 5 kilométerre van a rezervátum, ahová köves úton lehet lejutni, illetve gyalog, ha már nincs hol parkolni az autóval.
A szabályokat és a korlátokat tiszteletben tartva lehet végiglátogatni az egymás mellett fekvő, 1, illetve 2,5 hektárnyi területet, ahol él a piros szirmú virág, amely nagyon sok érdeklődőt vonz a Mezőzáh melletti rezervátumba. A látogatókat táblák figyelmeztetik arra, hogy ne szakítsák le a virágot, illetve a kijelölt ösvényről még csak ne is lépjenek le, hiszen, ha rátaposnak, azzal akkora kárt okoznak, amit nehéz helyrehozni.
A sztyeppei bazsarózsa eredete hozzávetőlegesen 10 ezer évre nyúlik vissza, még a jégkorszakba, amikor Oroszországból ide „vándorolt”. A mezőzáhiak úgy „emlékeznek”, hogy Ugron báróék telepítették a növényt a virágoskertjükbe, és onnan szaporodott tovább. A 19. században a bécsi herbáriumban is kiállították. Az 1930-as években nyilvánították botanikai rezervátummá a területet, amelynek gondozásával Marcu Sâncrăiant bízták meg, aki 60 éven át felügyelte a bazsarózsákat, megakadályozva a hatalom túlkapásait, amikor fel akarták szántani a területet. Őt követte Octavian Călugăr, aki húsz évig volt a rezervátum gondnoka. Az 1950-es években még csak 10 ezer bazsarózsát tartottak nyilván, 2014-ben 20 ezret, jelenleg úgy kalkulálnak, hogy olyan 30 és 50 ezer között lehet a tövek száma.
A bazsarózsa rezervátum ingyenesen látogatható a nap bármely szakában. A parkolás is ingyenes, bár nehéz helyet találni, főleg, ha hétvégén, vagy hivatalos ünnepnapon látogatunk oda. Infrastruktúra – pihenőhely, pad, illemhely, – nincs a környéken, mozgássérülteknek, kerekesszékkel nem lehet megközelíteni a helyet.
