Nyolcadik, vagyis VIII. Eduárd (Edward Albert Christian George Andrew Patrick David of Windsor; London, 1894. június 23. – Párizs, 1972. május 28.), az Egyesült Királyság és a Brit Domíniumok királya és India császára 1936. január 20-tól 1936. december 11-i lemondásáig –
színes, változatos életet élt. Még a fogait is kikezdte a világhírnév. Ezt olvasom a Brassói Lapok 1935. június 5-i számában:
“Mikor a velszi herceg Wiesbadenben nyaralt, egyszerre csak megrohanta a fogfájás, egészen úgy, mint más közönséges embert. A fog annyira korhadtnak bizonyult, hogy a legelső wiesbadeni fogspecialista nagy vigyázat és bocsánatkérés közepette el is távolította a hercegi szájból. Mindenesetre annyira büszke volt magas páciensére, hogy menten elmesélte az esetet egy kereskedő barátjának, aki viszont sebtében elkérte tőle a hercegi fogat. Pár óra telt bele, s egyik elegáns ékszerüzlet kirakatában, bársony párnácskán volt látható a kiszolgált fog, alatta a büszke felírással: a velszi herceg valódi foga. Az ékszerész jól számított, az európai fürdőhelyeket elözönlő dúsgazdag amerikai nők egyike sietett borsos áron megvenni a történelmi nevezetességű emléket. Mi sem természetesebb, hogy pár óra múlva egy másik ékszerüzlet kirakatában is ott pompázott a ‘velszi herceg valódi foga’. Nem is egy helyen. Mire a velszi herceg nagy bosszúsan felfedezte az első, sőt a második fog esetét, nem tehetett mást, mint kiküldte a kíséretében levő hölgyeket, hogy diszkréten vásárolják össze a városban található összes ‘valódi fogakat’. Elvégre az angol trón várományosa nem csaphat botrányt ilyen apró kereskedői csalafintaság miatt… Az udvarhölgyek pedig visszatértek, és az asztalra kerek 48 hercegi fogat tettek le, amelyeket borsos árakon kellett összevásárolniok. Tanulság: a velszi hercegnek a szájában maradtakon kívül még 48 foga volt, tehát nem mindennapi ember. De nem mindennapiak a hercegi fog után sóvárgó dollárhölgyek sem. Nem mindennapi őrültek.”